| Mi is TENORI-ON? Egy hangszer, ez tény. Nézzük meg róla a képeket, gondolkozzunk kicsit, és most akkor írjuk le megint. Ez egy hangszer! Látok még egy-két hitetlenkedő olvasót lelki szemeim előtt, de nyugalom, minden szépen kiderül majd, a teszt végére. |
| |
Egy név, Toshio Iwai - aki ismeri, az tudja, hogy ha japán zsenink belenyúl valamibe, abból csak érdekes, inspiratív és magával ragadó dolgok születnek, legyen az installáció, videójáték vagy éppen egy hangszer. A 62-es születésű művész, a média rengeteg területén dolgozott már, együtt fejlődött a japán élenjáró technikával, ezeket beleépítve alkotásaiba. Itthon talán "legismertebb" munkája az Electroplankton, amit NintendoDS-re hoztak ki 2005-ben, itt is természetesen a hangkeltésen volt a hangsúly, a DS érintőkijelzőjének és mikrofonjának segítségével kreálhattunk érdekes dallamokat, ütemeket. Akinek van lehetősége, próbálja ki, mert nagyon érdekes! Szerintem innen fejlődött tovább mostani tesztalanyunk, ami már nem csak egy játék, akkor sem, ha elsőre annak tűnik.
Persze a cél eléréséhez kellett egy olyan japán óriáscég is, mint a Yamaha, akik eddig is élenjártak az újító hangszerek megalkotásában, és most is töretlen szamuráj hittel vágtak bele Iwai mester vad elképzelésébe, hogy a fény és hang együtt, egy eszközben szülessen újra és fúzióként kerüljön ki az éterbe. Az elképzelés megvalósítása több évet vett igénybe, sok-sok inspiráció került bele, amit ont magából az eszköz, és pont ez az, ami már elsőre elvarázsolja a használóját, kapcsolatot épít a zenész és önmaga között. A saját példámból kiindulva, nem vagyok egy nagy zenész típus, sosem ültem 5-10 órákat a zenei szoftverek előtt, mert hiányzott valami, ami miatt egy idő után nem kötött le, nem inspirált semmi arra, hogy tovább dolgozzak egy-egy hanggal és többnyire a félkész munkák a kukában landoltak. Technikailag ismerem a szoftvereket, tudom mit miért, és mikor kell alkalmazni, de ez nem elég egy kész munkához. Lehet ez lustaság, de inkább inspiráció hiánynak mondanám. Ez nem egy tvshop reklám, de meg kell mondanom, a Tenori-on velem is csodát tett, ismét el tudtam kapni azt a kis szálat, ami még a zenék megalkotásához fűzött valaha, azt, amit már kihaltnak éreztem. Volt olyan, hogy egy-egy hang vagy véletlenül előállított dallam hozta ki belőlem a következő lépést. Igaz olyan is előfordult, hogy a végén nagy kavalkádnak és zűrzavarnak hatott a kész zene, de mégis volt valami megfoghatatlan benne, amit az eszköz miatt hallottam/éreztem. Varázslatos, egyszerűen. Pont az ellenkezője annak, mint mikor a Reason-ben megírunk valamit, és mielőtt kikevernénk rendesen, megmutatjuk másnak, aki ha hozzáértő, nagy eséllyel hallani fogja, hogy mivel dolgoztunk.
Ha már kellőképpen felcsigáztam a kedvet, kezdjünk is a részletekbe. |
| |
| |
|
| |
| |
Külsőre 16x16 LED-es nyomógombokkal kirakott négyzet, körülötte ezüstszínű, alumínium anyag. A tetején két jó minőségű hangszóró beépítve, két oldalán pont a fogáspontnál négy-négy gomb, alul a csatlakozók, LCD és a funkció kerék.
A nyomógombok érdekessége (és lényege), hogy ha megnyomjuk bármelyiket, azt vizualizáció követi, felvillan, vibrál stb., mindig a funkciótól függően cselekszik. A készülék ugyanúgy néz ki előről, mint hátulról, és a hátulján is LED-ek vannak. Ezek viszont már nem gombokként funkcionálnak, inkább látványosság a
közönségünk felé, ugyanazt lát-hatják a hátsó részen, mint amit mi is látunk zenélés közben. A vizualizációk sokrétűek, ezt kell először kitapasztalni, de ha ez megvan, onnantól kezdve mondhatjuk, hogy kicsit ismerjük a készüléket. Tehát itt jön először képbe, amit említettem, az összekapcsolódás és az inspiráció. Nem csak a gondolatainkban pörgetjük végig, mit is szeretnénk hallani, hanem a szemünkkel is látjuk a hangokat, és sokkal, de sokkal hatásosabban tudunk ez által komponálni: látjuk azt, amit hallani akarunk.
A kezelési rendszer elsőre bonyolultnak tűnhet, aztán meglátjuk, hogy nem az, nagyon logikusan van megtervezve ez a része, nem fogunk elveszni az irányításban, csak arra kell majd figyelnünk, melyik oldalon nyomkodjuk a funkciógombokat és utána a felületen miket választunk ki. Képzeljetek el egy többsávos szerkesztő szoftvert, amiben sokféle hangkeltő van pakolva, dobgép, zongora stb. és mindegyik párhuzamosan, sávonként fut egyszerre. Akár valós időben modulálhatjuk, vagy patterneket írhatunk bele, több lehetőség is adott.
Először is van összesen 16 layer, ami szimultán mehet egyszerre, és ezekbe 6 különböző módon tudunk beavatkozni. Nem fogom mindegyiket részletesen leírni, egyébként a 122 oldalas leírásban utána- nézhetünk. |
| |
| |
 |
| |
| |
Menü
A készülék menüjébe sem folyok bele, ez is elég részletes, az alsó navigációs kerékkel mozoghatunk a menüben és a mellette lévő két gomb az elfogadás és a visszalépés is. Itt többek között vannak jópofaságok, mint például az animációk testre szabása, váltogathatunk különböző formákból (plusz jel, kör, pont stb.) és az igazán használható dolgok: az effektek paraméterezése, a szerkesztés vagy például a nyomásérzékenység. A kijelző nem túl nagy, de a betűtípusnak köszönhetően könnyen eligazodunk rajta és jól látható sárga háttérvilágítása van.
Lehetőségek,
alapértelmezések
Mint említettem, 6 teljesen elkülönülő módon hozhatunk ki hangokat a Tenori-On-ból, ezek kombinálhatóak, felcserélhetőek tetszőlegesen, használhatunk akár 16 egyforma módot is egyszerre.
Score mód
Alapbeállításként, ha lentről nézzük, az első 7 sávra van bepakolva, ez elsőre elég lesz, ha nem akarjuk átrendezni a kiosztást.
Ez a mód a hagyományos zenei összerakást idézi, beállítunk egy BPM értéket, elindul a timeline, amire hangokat pakolunk, akár mind a 16 layeren egyszerre is. 16 ütemenként indul újra, bármikor át-
rajzolhatjuk a kezünkkel a hangokat, ha röviden nyomjuk a gombokat, akkor egyszer szólal meg a hang, ha hosszabban nyomjuk, megjegyzi a gép a pozíciót és így építkezhetünk a hangokból. Egyik sávon ütemeket rakhatunk, aztán átváltunk és a többi sávon folytatjuk egészen más hangokkal.
Random mód
A random a véletlenszerű hangkeltést jelenti, ha egy gombot nyomunk, akkor az az egy ismétlődik gyorsan, ha többet is aktivizálunk, akkor, mint egy szabálytalan flippergolyó, úgy fog a hangok között vándorolni a fény, minél többet használunk, annál több- felé. Egyszerre 48 hang lehet aktív, és persze figyeli a program a távolságokat is. |
| |
| |
 |
| |
| |
Draw mód
Adott BPM értékre megjegyzi és ismétli a lenyomott hangokat, amit élőben benyomkodunk, ugyanúgy adja vissza, ha beavatkozunk közben, akkor azt is megjegyzi, itt lehet a legnagyobb káoszt kihozni a zenéből, és ráadásul figyelni kell, hogy ütemre nyomkodjunk, ha már van kész alap, itt a fülünkre kell hagyatkozni.
Bounce mód
Egy labda pattogása, pont olyan ez is, minél magasabbról ejtjük le, annál lassabban ér a földre. Ha a legfelső gombok egyikét nyomjuk, akkor 16 ütemet esik a fény, és így csökken az esés ideje, ha megyünk lefelé, a legalsó gombbal szüntethető meg a hang. A bal oldaltól a jobb oldalig emelkedik a hang, pont úgy mint egy zongoránál.
Push mód
Ezzel hozhatjuk ki a legjobb meditációs alapokat, ha hosszan nyomjuk az egyik hangot, az elkezd vibrálni, hosszan megtartja és ismétli magát. Egy végtelen vibrálást hozunk létre, ami addig szól, ameddig meg nem szüntetjük azt.
Solo mód
Ismétlődő hangokat hozhatunk elő, fentről lefelé változik az ismétlődés sebessége, addig szól a hang csak, ameddig nyomva tartjuk a gombot. Ha ügyesen használjuk, elég jó kis tört ütemeket lehet improvizálni vele.
Ezek a módokat lehet variálni ahogy akarjuk, nincs sok megkötés, maximum a layerek száma.
Vannak még adott funkciók a módok mellett, ami segíti a munkát, ezek pedig az oldalsó gombok. Mindkét oldalon vannak, összesen 10 és felül egy Clear gomb, amivel vagy az adott, éppen használt lapot tudjuk törölni, vagy ha hosszan nyomjuk, az egész alkotást kilőjük egy gombnyomásra.
A gombok L és R elnevezéssel futnak, a két legfontosabb funkciót az L1 és R1 takarja. Az L1-el a hangok között válogathatunk, az egész palettán (16x16 hang összesen). Ha váltunk egy layeren, akkor az éppen megírt ritmus hangja is megváltozik, ezzel jól el lehet szórakozni. Az R1 funkciógomb a fent leírt módokat váltja, ezt is sokszor fogjuk nyomkodni. A többi gomb segédfunkció, L oldalon sorrendben a hang hosszának beállítása, oktávváltás, loop pont megváltoztatása és a loop sebességének beállítása. R oldalon a tempó megváltoztatása, transpozició, a layer hangerejének beállítása és a blokkok közötti váltás az utolsó. A blokkokat lehet másolni is akár egyenként, akár egyben az egészet is, ezeket ráadásul SD kártyára is elmenthetjük.
Ha van rajta SD foglalat, akkor felmerülhet bennünk a kérdés, saját hangokat nem lehetne-e véletlenül használni. Természetesen lehet, samplerként is üzemelhet az eszköz, nekem ez a legnagyobb elégtétel, innentől kezdve maximális a szabadság. Sőt, akár MIDI vezérlőként is használhatjuk, mert van rajta egy speciális kimenet, amihez a csomagban megtaláljuk a kábelt is, in és out csatlakozása is van a végének. Segítségünkre lesz egy szoftver is, ami szintén alaptartozék, a User voice manager, ezzel pikk-pakk tölthetjük fel saját mintáinkat, talán így a legegyszerűbb. |
| |
| |
|
| |
| |
Így, a végéhez közeledve még észrevehetünk egy-két csavart a történetben, ha már meguntuk a zenélgetést, a Tenori-On használható interior módban is, nem is lehetne ennél szebb szobadísz egy high tech otthonban. Ha az interior módba kapcsoljuk, a kijelzőn (beállítás kérdése) megjelenik egy digitális óra és/vagy egy beépített animáció fut rajta, ha akarjuk a beépített demo zenével együtt. És hogy még mindig ne csak ennyi legyen, és el ne késsünk a munkából/iskolából/oviból, akár ébresztőként is használhatjuk. Nem éppen kellemes a demo zenére ébredni, de ez is megváltoztatható, SD kártyáról is tud ébreszteni.
Ha még nem mondtam volna, a most tesztelt készülék hordozható, hat darab ceruzaelemmel működik, egész sokáig bírja vele, főleg ha újratölthető nagy kapacitású elemekkel használjuk.
Már el is képzeltem a szituációt, kicsit megint a jövőbe révedve: a 19 éves fiatal zenész a tegnap este elmentett félkész zenéjére ébred és még mielőtt kinyitná a szemét, már megvan a zene folytatása a fejében, felkel, befejezi még iskola előtt (na jó, lehet, ellógja az első órát). Feltölti egy zeneboltba, és mire hazaér, már több százan ismerik a nevét és bankszámlájára megérkeztek a zenéből befolyt összegek is. Boldogan konstatálja, hogy volt miért alkotni, felkapja a Tenori-On-t és este már rohan is fellépésre, ahol természetesen lejátssza az új szerzeményt, csak kicsit másképp, mint tegnap.
A világ és a zenealkotás nagyon felgyorsul és gyökeresen fog megváltozni a mobil technológiával, mindent zsebre rakhatunk majd és nem lesznek korlátok, csak az fog számítani, mennyire tesszük jól a dolgunkat, az már lényegtelen lesz, hogy mivel. Ha a művész megfogja ezt a szabadságot, soha többé nem engedi majd el, és együtt fejlődik az újabbnál újabb hangszerekkel, esz-
közökkel, lehetőségekkel. Már most is egyre nagyobb rétegekhez szólnak a technikai eszközök, és ha ez idővel ötvöződik mondjuk a teljes mobiltechnológiával (ami ésszerűen várható), akkor nincs megállás. Az egyre fejlettebb mobiltelefonos operációs rendszerek lehetővé teszik majd az összes olyan szoftver futtatását, amit most még csak számítógépen tudunk elképzelni. Virtualizálódik minden, és akarva-akaratlanul mi is ezt tesszük majd.
Találkozunk az űrdiszkóban! |
| |
| |
| +/- |
Pozitív
- forradalmasított zeneírás, inspiráció
- jó és természetes kezelhetőség, ami könnyen megtanulható
- hordozhatóság, vihetjük bárhova, ha van elég elemünk
- saját minták és MIDI vezérlés
- lakásdísz és ébresztő az új generációnak
Negatív
- aki nem szereti az új dolgokat, ezt sem fogja szeretni
- viszonylag magas ár (bruttó 250 000 Ft) |
|
|
