Az új termék a VCI-100, amit jó eséllyel az európai piac is tárt karokkal fogad majd. Sok hírt olvashattunk már megjelenés előtt is a gépről, mindenki messiásként várt rá, mert ha a Vestax új készüléket fejleszt, az mindig nagy port kavar. A szerencsésebbek már kiállításokon találkozhattak vele, de nekem eddig a várakozás jutott, ezért is örültem annyira, amikor megérkezett. Tüzetesebb tesztnek vetettem tehát alá, de rájöttem, hogy túl sok felhasználási formája van ahhoz, hogy mindegyikről írjak. Ha lehetőségetek van, mindenképpen nézzétek meg élőben és döntsétek el, mire és hogyan szeretnétek használni.


Első benyomás

A készüléket kivéve a dobozból rögtön láthatjuk (inkább érezhetjük, mert nem egy könnyű készülék), hogy nem egy kis egyszerű, műanyag dobozzal van dolgunk. Végre megérhettük ezt is, hogy egy DJ kontroller nem úgy néz ki, mint egy fröccsöntött játék a piacról. Kinézete meggyőző, elegáns, látszik hogy japán kezek munkája van benne, egyszerűen süt az eszközről a profizmus. A kezelőszervek is ezt az irányvonalat követik, főleg a két line potméter nagyon jó minőségű, a crossfader pedig scratchelők álma lesz, még így is, hogy nem VCA fader került bele. A többi gomb is megfelelő, mindegyik háttérvilágítású, és egyáltalán nem "lötyögnek", tehát jól összepakolt készülékkel van dolgunk.
A dobozon belül még egy kék színű borítékban megtalálhatjuk a használati utasítást, és a gondosan kidolgozott Mixvibes skin-t. A felcsavarozható előlap négy részből áll, A felső, alsó részekre és a két JOG tárcsára szerelhetjük fel ezeket, és rögtön átkonfiguráltuk vizuálisan is a használatot. A szitázás nem nagyban tér el az eredetitől, de a betöltött Mixvibes preset fájlhoz igazodik az elrendezés, így sokkal egyértelműbb a használat.


Külalak, funkciók

A felső rész két oldalán van a pitch poti, ami szerintem rövid lett, ezért kicsit nehézkes a sebesség beállítása, de megszokható. Ugyanitt a sebesség állításának értékét is megadhatjuk a poti melletti gombbal (akár +/-100% is). Középen a hangerőpanel van, gain és a szokásos három csatornás hangszínszabályzás, ezen kívül itt választhatjuk ki, melyik oldalba akarunk belehallgatni és az éppen aktív effekt hangerejét is állíthatjuk.
A hangszín potiktól balra és jobbra a sync gomb és a senzor LED van. Gondolom a sync gomb már mindenkinek ismerős, megnyomjuk és megtörténik az a csoda, amiért a DJ-k régebben akár több hónapot, vagy akár éveket is képesek voltak két lemezjátszó mellett gyakorolni. Hát persze, a tökéletes ütemillesztésről van szó. Biztos jól jön annak, aki nem tud keverni, de nekik inkább gyakorlást szorgalmazok, minthogy elrontsák a varázst ezzel a gombbal. De térjünk vissza a panelhez. A sensor LED egy érzékelő, ami akkor villan fel, ha a JOG tárcsa közepéhez érünk, mert a JOG, mint a nagy Pioneer CD-knél már megszokhattuk, két részből áll. A külső rész csak a sebességet képes befolyásolni, a belső pedig nyomásérzékeny, és scratchelhetünk vele. A LED ennek az érzékenységet jelzi, ezt mindenki kalibrálja be magának saját érzékei szerint, ezen sok múlhat. A JOG-nak külön érzékenység-állítása van, amit hátul, egy csavarhúzóval tudunk szabályozni. "min" értekben a tár-csa elveszti az érzékenységet, és csak nagyobb nyomásra reagál, "max" értéken minden kis új mozdulattól megáll. Az optimális beállítás szerintem, ha a max. értekről (itt, ha nem érünk a tárcsához, akkor is megáll a zene) lassan próbáljuk tekerni a min. állás felé, igy megadva a számunkra legmegfelelőbb érteket.
Baloldalt a loopoké lesz a főszerep, in/out, reloop és exit gombok, és negyedenkénti loop növelés, csökkentés. Emellett van egy jópofa navigáló rész, ha rákattintunk mondjuk a playlistre, ezekkel a nyilakkal, le fel mozgathatjuk a kijelölést, és innen egy gomb-nyomással be is tölthetjük bármelyik zenét a lejátszókba, így kevesebbet kell egerezni.
A jobboldali rész kicsit összetettebb, az effekteket és a samplert érhetjük el innen, négy PAD gombbal indíthatjuk vagy megállíthatjuk ezeket és padonként egy-egy paraméter potméter is használható. Itt választhatjuk ki, hogy éppen effektet vagy samplert szeretnénk használni, és hogy ezt melyik csatornán halljuk. Ezeket a paramétereket egy SEND gombbal küldhetjük tovább a szoftvernek. Még pár apróbb tekerő poti is meghúzódik a jobb sarkokban, a master hangerő és a fejhallgató szintje itt állítható és legszélén a monitor select van. Ezenkívül még mindkét oldalon egyformán van reverse és JOG mode gomb (cd/vinyl simuláció).
Az alsó részen nem sok izgalom van, az alap indítási gombok itt találhatóak. Play, cue, break és auto loop gombok, az elnevezések magukért be-szélnek. Középen a crossfader, ami scratchre is kiváló lesz,
3-4 mm-es vágási távval.


Nézzük a gépet a gyakorlatban

Miután csatlakoztattuk a számítógépünkhöz a konzolt, rögtön az első érdekes dologgal fogunk találkozni, mégpedig, hogy nem szükséges driver a használatához. Szerencsére egyre több gyártó kezdi ezt a hálás módszert alkalmazni (pl. a Mixvibes U46MKII hangkártyája is), így kikerülhető a bosszantó USB kompatibilitási gond. Eddig három számítógépen próbáltam (laptop/desktop egyaránt) és legnagyobb megelégedésemre, mindegyikkel jól működött. Szerencsére sok DJ szoftverrel is hajlandó kommunikálni, mivel full MIDI támogatást élvez, és persze a MIDI Learn segítségével meg adhatjuk kedvünkre, melyik gomb, milyen paramétert vezéreljen a szoftvereken belül. Ha nem akarunk pepecselni a beállítgatással, akkor van már előre megírt preset fájl is, amit csak be kell tölteni a MIDI config-nál és rögtön minden funkció elérhető.

Az előbbi 120 000 Ft, az utóbbi verzió pedig hozzávetőlegesen 150 000 Ft-ba kerül majd. Mindenképpen jobb vétel a Mixvibes PRO 6-tal, mert egy teljes értékű, hozzáteszem egyáltalán nem olcsó szoftvert kapunk. Ha kicsit utána számolunk, maga a kontroller így körülbelül hetvenezer forintba kerül, ami elég barátinak mondható és még egy jogtiszta szoftverünk is van, amit bárhol használhatunk.

A legfontosabb, ami a készülék igazi pozitívuma és negatívuma egyaránt, hogy nincs benne hangkártya. Azért pozitív, mert meghagyták a választási jogát a vásárlónak, nem vagyunk rákényszerítve egy silány minőségű hangkeltőre, viszont negatív is, mert ha nincs ASIO-s hangkártyánk, akkor elfelejthetjük a jó reakció időt. Szerencsére itt már nem kötelező a 2 ki/2 bemenete kártya, mint a Time Code rendszereknél, mivel elegendő, ha egy master jelet ki tudunk nyerni, egy fő kimeneten.
Én a teszthez egy PCI-os Maya44-et, egy Realtek HD audió belső kártyát, és egy általános laptop hangkártyát használtam. Az első kártya ASIO-s, és a rendszer ennek megfelelően működött, pár milisec. késés, azonnali reakciók, ami főleg a faderes "vagdosásnál" mutatta meg igazi szépségeit, és egy analóg keverő érzését adta vissza.
A másik két kártyánál vi-szont a használat már egyáltalán nem ilyen jó. Az alaplapi hangkártyák nagy része ha-nyagolja az ASIO módot, ezért jól gondoljuk át, hogy milyen kártyát használunk. Nekem már-már élvezhetetlen volt így a keverés, ha valaki csak ebben a módban próbálja, ne vonjon le következtetést a konzol működéséről. Hasonló helyzet, mint a profi lemezjátszóknál, ott sem adnak tartozékként pickup-ot, hanem a vevőre bízzák a döntést.
Tehát így csak Multichanel és Kernel módban dolgozhatunk, amihez kell némi kompromisszumot kötnünk magunkkal. Talán még azt mondom, hogy ha valaki egyáltalán nem scratch-el, és a crossfadert is átúsztatásra állítja, akkor van esély egyenletes és jó mixeket összepakolni. Szerencsére a
JOG sebességtartománya külön (mennyire lassítsa/gyorsítsa a zenét) beállítható szoftveresen, így ha egy kicsit szórakozunk vele, még hozzá is állíthatjuk a késéshez.
Próbáltam megmenteni a helyzetet az Asio4All programmal, ami minden hangkártyát fel tud ruházni ASIO támogatással. Javult a helyzet, de nem volt az igazi, még a legkisebb latency-n sem. Ehhez a DJ konzolhoz bizony kell egy jó hangkártya is, ez tény, de csak akkor, ha profin használjuk. Ha gyakorlásra vesszük, vagy nem zavaró a kisebb késés, ha belenyúlunk a zenébe, akkor lehet belső kártyával is használni.


Ha már túl vagyunk a beállításokon, akkor keverjünk egyet

Mindkét fentebb említett szoftverrel volt szerencsém tesztelni, sok különbség nem mondható el, max. a funkciók és feliratok változtak, de ezek meg ugye teljes mértékben testre szabhatóak. A Mixvibesnél az alap preset file-t használva nem minden esetben volt egyértelmű a kezelés, főleg az effekt részeknél nem. Volt olyan funkció, amit alapból el sem tudtam érni, csak ha megtanítottam neki a MIDI learn-nel. Ez az a funkció, amit mindenkinek ajánlok figyelmébe, már első indításkor. Ne ragaszkodjunk az alapokhoz! Vagy szerkesszük át a presetet, vagy csináljunk egy újat, mert sokkal kényelmesebb lesz használni, ha saját magunk osztjuk ki a gombokat. Volt még egy negatívum, a jobb oldali play/pause gomb, túl közel van a crossfaderhez és könnyen megállíthatjuk a zenét ha nem figyelünk, hogy a kezünket hova tesszük.
A Mixvibes Pro 6 tulajdonságait már egy régebbi írásomban taglaltam, ezért most nem merülünk el benne, csak felsorolás-szerűen. Tudja a samplert, loopolást, effektezést, és van videó támogatása is, aminek a VJ-k örülnek.
A Traktor DJ 3-mal is jól működött, kicsit egyértelműbbek voltak a funkciók elérései, de alapvetően ugyanaz a használat. A különbség annyi, hogy LE-verziós a szoftver, és még plusz pénz, mire online teljes verzióssá varázsoljuk.