Augusztusi cikkünk magas hullámokat vert, több levelet kaptunk és bizony sokan érezték úgy, hogy szóban vagy akár telefonon hozzá kell szólniuk az olvasottakhoz.

A túlnyomó többség egyetértett a leírtakkal, néhányan vitatkoztak ezzel-azzal, de legtöbben anekdotázni kezdtek, hogy miket megértek már, milyen hibákat láttak, mennyi hasonló problémával találkoztak, stb. A következő oldalon közölt levelet is egy kedves, állandó olvasónktól kaptuk, és ő is a szaktudást, a szerénységet és az üzleti tisztességet hiányolja.
Nem véletlen, hogy már múltkor is igyekeztem kerülni az ezekkel a kérdésekkel kapcsolatos véleménynyilvánítást, de úgy tapasztalom, elkerülhetetlen ennek a problémakörnek a tisztázása. Tehát a következő pár bekezdés nem a felmérés eredménye, nem általános vélemény, hanem az én személyes álláspontom.

Egyet kell hogy értsek a levelet író olvasónkkal, tulajdonképpen mindkét dologban, ráadásul meggyőződésem, hogy a kettő szorosan összefügg egy-mással.
A személyi állomány maga, és a munkát vállalók felkészültsége sok esetben nagyon súlyos kívánnivalókat hagy maga után, és ez általában jól érzékelhető a rendezvény vagy műsor műszaki színvonalán, és ezt a közönség is észreveszi. Nem az a bűn, hogy valaki nem ért valamihez, hanem az, hogy ennek ellenére elvállalja a munkát, "bevállalja a bulit". És itt ketté kell választanunk a problémát.
Még talán a jobbik eset az, amikor egy korrekt szolgáltató (hívjuk így olvasónk levele után) jó műszaki színvonalú berendezéseket installál, de valamiért éppen nincs megfelelő képzettségű szakembere annak beállításához, üzemeltetéséhez. Nem szabad ezen nagyon csodálkozni, mert kevés az igazán jól képzett munkavállaló, és legyen a cég bármennyire korrekt is, ha hirtelen egy-két jó embere otthagyja, bizony megszenved a pótlásukkal, illetve az újak betanításával, mely akár hónapokig, valójában évekig is eltarthat, a közbeeső időben pedig bizony lehetnek szakértelembeli hiányosságok.
Ennél sokkal rosszabb a másik eset, amikor maga a cég inkorrekt, nem megfelelő eszközökkel általában a piaci ár alatt vállal el munkákat, és ehhez jönnek a sokszor még a hazai valósághoz képest is alulfizetett, csekély ismerettel rendelkező, "nem túl lelkes" alkalmazottak, és kész a botrány. Átmenetek persze vannak. Sokszor nem a jóindulat, hanem a tőke hiányzik és tény, hogy a legtöbb bérbeadó cég sokkal kisebb teljesítményű és rosszabb minőségű eszközparkkal rendelkezik, mint amire a munkáihoz szüksége lenne.
Persze ez visszavezethető a megrendelők anyagi helyzetéhez, illetve költési hajlandóságához, ár-érzékenységéhez. Ha a legnagyobb felvevőpiac (koncert- és rendezvényszervezők, TV-k, stb.) a töredékét szánják egy rendezvény vagy műsor technikájára, mint amennyit ugyanarra tőlünk nyugatabbra elköltenének, akkor balgaság lenne elvárni ugyanazt a műszaki és személyi állománybeli színvonalat cserébe.
És még valami. Talán rendszeres vagy alkalmi olvasóink számára is feltűnt újságunk azon törekvése, hogy tájékoztassuk olvasóinkat a legújabb trendekről, technikákról, beszámoljunk a fejlődésről, az újdonságokról, reális képet adjunk egy-egy eszközcsoporton belül a különböző gyártmányok értékéről, tehát, hogy "naprakészen" tartsuk olvasóinkat.
Sajnos tudjuk, pont a legmagasabban ülő döntéshozók közül sokan nem mutatnak érdeklődést az általunk kínált információ iránt (nem mintha bármilyen más információs forrással rendelkeznének, vagy egyáltalán kíváncsiak lennének rá), és halvány elképzelésük sincs a valós viszonyokról.
Így - más összehasonlítási alapjuk nem lévén - az ÁR válik az egyetlen döntő szemponttá. Pedig ez veszélyes, színvonalcsökkentő, az egész iparágat veszélyeztető tendencia, hiszen a legnagyobb pénzek elköltéséről mindig ők döntenek.
Ne kérdezze senki, hogy lehetne ezen változtatni. Nem tudom.

Ígértük, hogy körülnézünk a nagyvilágban, és igyekszünk képet alkotni arról, hogy is mennek ezek a dolgok külföldön.

Németország sok területen volt már "példaadó" kis hazánk számára, így, gondoltuk, kezdjük ott a nemzetközi áttekintést.

Bernd Menraddal, egy bajorországi rendezvénytechnikai cég vezetőjével beszélgettünk, interjúnk Londonban, a Plasa ideje alatt készült.


Diszkrónika: - Milyen oktatási rendszer alapozza meg a hang- és fény-technikusi pályát Németországban?

B.M.: - Érettségi utáni, főiskolai szintű képzési rendszer van, de nálunk is csak 4-5 éve indult meg. "Event Tehnician" végzettséget lehet 3 év tanulás után szerezni, vagy további egy év elsősorban gyakorlat és újabb vizsga után "Master Event Technician" diploma jár.

Diszkrónika: - Három teljes évet kell az iskolapadban lehúzni?

B.M.: - Az első három évben az idő 25%-ában van csak elméleti képzés, a fennmaradó időben egy cégnél dolgozik a hallgató.

Diszkrónika: - Mennyibe kerül ez a képzés?

B.M.: - Első szakmaként az állam fizeti, mint bármely más főiskolát. Akinek van már diplomája, annak fizetnie kell, de nem vészes az összeg, évente 500 Euro. A Master kurzus már sokkal drágább 3-5 ezer Euróba kerül.

Diszkrónika: - Nem is lehet ennél gyorsabban diplomához jutni?

B.M.: - De igen. A nagy színháztechnikai cégek (pl. Siemens, ADB, stb.) is folytatnak képzési tevékenységet, és az államival egyenértékű diplomát adnak. Ez csak fél évig tart, de egész napos, munka mellett nem elvégezhető. Persze sokkal-sokkal többe kerülnek, és inkább a cégek fizetik be dolgozóikat, mint hogy magánszemélyek "privát" beiratkoznának. De mondom, a végeredmény tulajdonképpen ugyanaz.

Diszkrónika: - Mi ösztönzi a szakma után érdeklődőket, hogy elvégezzék az iskolát, és diplomát szerezzenek?

B.M.: - Komoly helyen diploma nélkül ma már senki sem vállalhat hangosí-tást, világítást, de egy truss megépítését sem. Rendezvénytechnikai cég nem is működhet úgy, hogy legalább egy dolgozójának ne legyen ilyen vég-zettsége. Másrészről a megrendelők is egyre inkább elvárják, hogy a vezető technikus gyakorlott, diplomás szak-ember legyen.

Diszkrónika: - Tehát csak a "vezetők" rendelkeznek végzettséggel? A "beosztottak" dolgozhatnak papír nélkül is?

B.M.: - Tulajdonképpen igen. Persze nagyobb rendezvényeken több végzett szakember dolgozik, de azért az be-látható, hogy a hangfalak pakolásához, lámpák cipeléséhez és még sok más művelet elvégzéséhez nem kell diploma.

Diszkrónika: - Mennyire mutatkozik meg a fizetések terén a végzettség?

B.M.: - Annyira még nincs nagy különbség, mint gondolnánk. Egy jó "öreg szaki", aki bár papírral nem, de rengeteg tapasztalattal, tudással rendelkezik ugyanúgy keres, mint ha lenne diplomája.
Másrészről ma már csak az tud ezen a területen, komoly cégnél elhelyezkedni, akinek van végzettsége is. Vállalkozást is csak így kezdhet valaki, hiszen anélkül nincs esélye a versenyben labdába rúgni. Tehát inkább a munkahelyszerzés szempontjából, mintsem a magasabb fizetés érdekében mennek a fiatalok az iskolába.

Diszkrónika: - Mégis, mennyit lehet ebben a szakmában, Németországban keresni?

B.M.: - A megbízható, végzettséggel vagy rengeteg tapasztalattal rendelkező munkavállalók főállásban, heti 40 órás munkával számolva nettó 1200 Euró körül (300 ezer forint) keresnek, itt Bajorországban. Más tartományokban, és főleg a volt keleti területeken ennél jóval alacsonyabb az átlag.

Diszkrónika: - És mi van az éjszakázásokkal, hétvégi munkákkal? Nem tipikus ezen a területen a heti 40 óra...

B.M.: - Ezeket a munkákat lehetőleg nem túlórának tekintjük, hanem a normál munkaidő terhére szabadnapokkal kompenzáljuk. Tehát ha valaki minden pénteken és szombaton éjszaka dolgozik 12+12 órát, akkor számára a hétfő, kedd és a péntek napközben is szabadnapnak számít, így kijön a 40 órája.
Így lehetséges munka mellett iskolába járni, és ezáltal a családok is jobban tűrik az éjszakázásokat, hétvégézéseket. Persze nem mindig lehetséges betartani a 40 órát, olyankor persze túlórapénz jár a dolgozónak.

Diszkrónika: - A "segédmunkások", pl roadok is állandó alkalmazottak, hasonló feltételekkel?

B.M.: - Nem, általában őket alkalmanként, szerződtetjük egy-egy munkára. Persze meg van a "törzsgárda", nekik van - általában ettől a szakmától függetlenül - egy főállásuk, és keresetkiegészítésképpen eljönnek má-sodállásban dolgozni. Elég jól akceptálja a német adórendszer az ilyen másodállású munkavégzést, havi 400 euróig egységesen kb. 12% az adó.

Diszkrónika: - Mennyit keres egy road?

B.M.: - Óránként 7-8 Euro az elfogadott bér, ebből jön le a kb. 1 Euro adó. (Tehát tisztán kb. 1500-1800 Ft-os órabér jön ki nettó - a szerk.)

Diszkrónika: - És a másik véglet? Mennyit kérnek a "sztár-technikusok"?

B.M.: - Mind a fény, mind a hangtechnikában megvannak a keresett nevek. A fényben "Lighting Designer"-nek, hangban "Sound Enginieer"-nek nevezhetnénk őket. Akik igazán menők, akár 150 Euros (kb. 38 000 Ft) órabért is megkapnak, ebből is látszik, mennyire nagyra értékelik a munkájukat. A Lighting Designerek feladata a show megtervezése, a truss-rendszertől kezdve az összes látvány-elemig. Felelősséget vállalnak a műsorért, általában a saját vezérlőpultjukon dolgoznak, ennek ára benne van a díjukban. Minél nagyobb egy show, minél inkább megengedi a költségvetés, annál nagyobb nevű látványtervezőt bíznak meg a megtervezésével, programozásával.
A hangmérnökök inkább az együttesekhez, előadókhoz kötődnek, velük turnéznak, követik őket, akárhol is lépjenek fel. Persze köztük is vannak sztárok, nevek, őket a legnépszerűbb együttesek, vagy az igazán nagynevű, igényes előadók fizetik meg. A hangtechnikát szállító cégek vezető hangtechnikusaira akkor hárul igazán nagy felelősség, ha pl. egy techno-partin nincs "külső" hangmérnök, és mindent neki kell megcsinálni, ő felel a buli hangminőségéért.

Diszkrónika: - Többször szóba került a költségvetés. Mennyire bánnak a lámpaszámokkal, hangfal-wattokkal bőkezűen a megrendelők?

B.M.: - Komolyabb megrendelők már nem lámpákban, típusokban, wattokban gondolkodnak. Vagy van egy adott összeg, abból kell a buli technikáját kiállítani, vagy van a látványtervező és hangmérnök "igénylistája" és annak kell megfelelni. Azok a megrendelők, akik tudják, hogy minőségi munkát végzünk, nem verjük át őket, már rég meg sem kérdezik, hogy hány darab, vagy hogy milyen típusú lámpát kapnak. Tudják, hogy jó lesz a buli, szép lesz a látvány, nagyot fog szólni a hang, és ez éppen az, amire szükségük van. A többi nem érdekli őket.

Diszkrónika: - Ennyire "passzívak" a megrendelők? Vagy azért kíváncsiak a látványra, például a truss rendszer alakjára, a színhatásokra...?

B.M.: - Háromdimenziós megjelenítést, előprogramozást alkalmazunk ma már minden esetben, így a meg-rendelők akár az egész show-t megnézhetnék előre a monitoron. Hogy mennyire kíváncsiak, az változó, megrendelőtől, helyzettől is függ. Egy turné első állomása előtt persze na-gyobb az érdeklődés, később, ha minden rendben megy, akkor már nem kíváncsiskodnak annyira. Csak ismételni tudom önmagam, ha bíznak bennünk, tudják rólunk, hogy jól dolgozunk, akkor a részletekbe nem mennek bele, csak a végeredmény számít.

Diszkrónika: - Ha már így komplett produkciókban gondolkodunk, tudna tipikus árakat mondani, mennyiből lehet egy-egy rendezvény technikai hátterét megvásárolni?

B.M.: - Pl. egy 2000 fős beltéri technobuli tánctérrel, Chill Out Roommal, VIP szobával 4,5-5 ezer Eurónál kezdődik (1,1-1,3 millió forint), de ha igényes a megrendelő, és nem kell spórolni, akkor 8 ezer Euróig (2 millió forint) is felmehet. Ebben van truss, színpad, fény, hang, ha kell DJ pult is. Élő koncertek, nagyobb partik esetében ennél nagyságrenddel nagyobb összegekről beszélhetünk. Egy 5-10 ezer fős buli esetében csak a fénytechnika is felszaladhat 15-20 ezer Euróig (4-5 millió forint) A May-Day szintű partik technikai költségvetése pedig többször meghaladta a 100 ezer Eurót is (25 millió forint).

Diszkrónika: - És ha valaki mégis csak egy pár robotot akar kibérelni, azért vannak "listaárak" is?

B.M.: - Ennek sincs semmi akadálya. Mi Martin lámpákkal foglalkozunk, azoknak az árát tudom megmondani. Egy Mac 500-as vagy 600-as bérleti díja 80-100 Euro egy alkalomra (max. 24 óra). Egy Mac 2000 már 150 Euro körül van. Ez lehet, hogy soknak tűnik, de néhány darabnál ezek az árak. Viszont ha már 100 lámpáról beszélünk, akkor egy Mac 500-asért 40 Euróval is megelégszünk.

Diszkrónika: - Nálunk komoly gond a stabilitás hiánya, a pályaelhagyás. Németországban mi a helyzet?

B.M.: - Kezdjük alulról. A roadok, kisegítők itt is jönnek-mennek. Ha tehetik, odébbállnak, könnyebb meg-élhetést keresnek, akár a másodállás szintjén is. Persze, van akik munka közben elvégzi az iskolát, technikus lesz, és megragad a szakmában. Aki már rég itt van, esetleg diplomát is szerzett, az ritkán hagyja el ezt területet. Persze a cégek között itt is van mozgás, de a nagyobbak fix gárdával rendelkeznek, elég jól fizetik az embereiket, és mondhatom, közöttük igen kicsi a fluktuáció.

Más kérdés az életkor. Akárhogy is igyekszünk a munkahetet 40 órán belül tartani, az éjszakázásokat semmivel sem lehet kárpótolni, belefáradnak az emberek. A fizikai terhelés is egyre fájdalmasabb egy bizonyos kor felett, és lehet, hogy ott vannak a roadok, a segítség, azért ez senkinek sem sétalovaglás.
Aki 40 év fölött jár már, igyekszik nyugodtabb munkát találni magának. Ha szereti a szakmáját, ehhez ért, nincs máshova mennie, akkor nem marad más lehetősége, minthogy egy színházban próbáljon elhelyezkedni. Ezt nem pejoratív értelemben mondom, csak a jó állásokból mindig kevesebb van, mint ahány jelentkező lenne...

Diszkrónika: - Köszönöm az interjút!