FÉNYELMÉLET

Ahhoz, hogy meg tudjuk érteni a színkombinációk kihatásait, először a színek emberi szemre gyakorolt hatásával kell foglalkozni. Ennek kiindulópontjául a fény - mint fizikai jelenség - áttekintése szolgál.

Fizikai értelemben a fény egy olyan elektromágneses sugárzást képvisel, mely egy fényforrásból kiindulva hullámok formájában minden irányba azonos mértékben terjed. A hullámok hosszukban különböznek, és az emberi szem ezeket csak 380-tól (ibolya/kék) 720 Nm-ig (piros) terjedő tartományban észleli, ahol ez a hullámhossz tartomány látható fényként érzékelődik (1. kép). A különböző, látható hullámhosszok ismét különböző fényszínekre bomlanak. Ez a állítás akkor válik érthetővé, amikor az ember által fehérnek érzett napfényt egy prizmán keresztül különböző hullámtartományokra szednek szét, melyek spektrumszínekként piros/narancs, sárga, zöld, kék és ibolyakék, csaknem folyamatosan átmennek egymásba (csökkenő hullámhosszok szerint rendezve).
A piros és ibolyakéken túl láthatatlan fényhullámok léteznek, ahol a hosszabb hullámhosszok az infravörös sugárzásba, a rövidebbek ezzel szemben az ultraviola sugárzásba mennek át. Ilyenfajta hullám-hosszok nem idéznek elő fényérzékelést, hanem csak biológiai kihatásai vannak (mint pl.: melegérzet vagy a bőr barnulása).
A speciális, látható színek észlelése a szemben található befogadó sejtek (receptorok) ingerlésével történik. Erre a feladatra a retinának két különböző feladatra specializálódott látósejtje van. Az egyik a napközbeni látást szolgálja és három színérzékelő csapból áll, melyek a fény különböző hullámhosszú sugarait érzékelik, és úgymond a "színes" színek észlelését teszik lehetővé.
Emellett találhatók a második kategória pálcikának nevezett látósejtjei, melyek különösen a gyér világításban való látást szolgálják, és kizárólag csak a világosra és sötétre reagálnak és így a megvilágítás erősségének érzékeléséért felelősek. A szaknyelvben ezeket a "színtelen" színeket (fekete, fehér és a szürke árnyalatai) észlelésére szolgáló sejteknek nevezik.
A három csaptípus itt vagy pirosat, zöldet vagy kéket észlel és ennek megfelelően minden csap különböző színtartományt lát, tehát a fény különböző hullámtartományainak érzékeléséért felelős. A csapok említett érzékenységének megfelelően azok három feladatának lehet tekinteni az ibolya/kék, zöld és piros/narancs színek hullámtartományainak felismerését. Ez a három az ősszín és a különböző színkombinációk észlelésének kiindulópontját képezik. Részleteiben nézve ugyanis a szem nem képes arra, hogy a különböző hullámhosszúságú, szimultán beérkező fénysu-garakat külön érzékelje (mint ahogy pl. az különböző hosszúságú hang-hullámok hallásánál lehetséges), hanem csak megállapítja a retina egy pontjára egy időben beérkező fénysugarak összesített hatását.
Eközben a nevezett ősszínek be-érkező fényhullámait additív szín-keveréses eljárással egymással kombinálja és olyan speciális színárnyalatot idéz elő, mely aztán az idegeken keresztül eljut az agyba. Ha ezt a kombinációs eljárást a-szerint értelmezzük, hogy az ős-színek mindenkor a maximális szín-értékükkel hatnak a retinára, úgy hét alapszín keletkezik, mely még a feketével kiegészül (lásd az előző oldal alján lévő táblázatot).

A mindennapi életből természetesen színek lényegesen nagyobb számát is-merjük, mint a bemutatott alapszínek. A színek általunk ismert sokféleségét a kevertszínek idézik elő, melyek akkor keletkeznek, amikor alapszínek egy-egy része egymással keveredik. A 2. kép ábrázolt színköre ezen kevertszínek alapvető fajtáit mutatja be. A szín-körben egymással szemben elhelyezkedő színek komplementer színek, ami azt jelenti, hogy ezek ad-ditív keveréke fehér szín (ill. világosszürke) benyomását kelti. Az ember színérzékelése azonban nemcsak egy bizonyos színfajta észleléséből áll, hanem az alapvető színárnyalatból (alap vagy kevertszín) illetve annak telítettségéből (ami a szín erősségét jelenti) és világosságából tevődik össze. Ezek a komponensek közösen adják meg az egyes szín-árnyalatok azon sokféleségét, mellyel nap mint nap találkozhatunk.

Az említett komplementer színek ismerete különös jelentőséggel bír a színes megvilágítással folytatott munka során. Ha egy embert vagy egy tárgyat fehér fénnyel világítunk meg, akkor ez a fényforrással szemben lévő oldalon árnyék képződéséhez vezet. Az árnyék ebben az esetben fekete és pont olyan, melyet a megvilágított objektum eltakar és ennek megfelelően nincs kivilágítva. A színes fény alkalmazásakor át kell gondolni ezt a jelenséget, mivel az előidézett árnyék nem feketének mutatja magát, hanem más színárnya-latban jelenik meg, mint a fény létrehozásához használt szín.
Ezen jelenség okát kísérletekben vizsgálták, és megállapították, hogy egy színes fény komplementer színű árnyékot idéz elő. Mint ahogy ennek megfelelően a színkörből le lehet olvasni, egy objektum sárga fénnyel történő megvilágítása például ibolyakék, a zöld fénnyel történő piros árnyékhoz vezet. Különböző fényforrások színeinek kiválasztásakor ezt a hatást figyelembe kell venni, hogy a későbbi összképben nem kívánt színjelenségeket lehetőség szerint el lehessen kerülni. Eközben még fi-gyelembe kell venni, hogy a különböző fényszórók különféle színű árnyékai szintén új kevertszíneket idéznek elő, hogyha azok a földön keresztezik egymást.

Egy megvilágított objektum szem által realizált testszíne a használt fény faj-tájától és színétől függ, mivel a nem magától világító objektumok színhatása azáltal alakul ki, hogy a testek a beérkező fény bizonyos színrészeit elnyelik, mások ezzel szemben visszaverik a környezetbe. Egy objektumot tehát abban a színben látunk, amely annak a színnek a komplementere, melyet az objektum legerősebben elnyelt. A színes megvilágításnál ez speciális természetű eset, mert a beérkező fény már nem tartalmazza a színspektrum minden hullámát és egy objektum a saját színétől és a fény színétől függően már csak korlátozott hullámtartományokat tud reflektálni, sőt színtelennek vagy feketének tűnik, ha a fény már nem tartalmaz az objektum által visszaverhető sugarakat.
Egy piros tárgy például piros meg-világításnál világosnak (színtelennek), kék fénynél ibolyának és zöld fénynél majdnem feketének (sötétnek) tűnik. A fény-, és a kulisszaszínek összjátékánál tehát hasznos ezt a tényt figyelembe venni.


Színek a gyakorlatban

Az előző fejezetekben említésre került a színek kiválasztásának néhány fontos aspektusa, azonban a színképzés tervezett hatása mérvadóan attól is függ, hogy egy jelenet megjelenített képe hogyan változik a különböző színek találkozásának függvényében és hogy a különböző színárnyalatok milyen érzelmi hatást váltanak ki a szemlélőből.


Színkeverés

Különböző színben világító fényforrások kombinálásakor a két legfontosabb elv az összeadó és a kivonó színkeverés, melyek hatásait egy produkció színtervezésénél ki lehet használni és melyek figyelmen kívül hagyásakor színek nem kívánt kombinációs hatásai alakulhatnak ki.


Additív színkeverési rendszer (RGB)

Az additív színkeverés (3. kép) különálló színek összevegyítésén alapul, hogy ezáltal egy új természetes színt lehessen megalkotni. A három additív szín a piros/narancs, a zöld, illetve az ibolya/kék, melyek összevegyítve fehéret adnak. Amennyiben ezen színek közül csak kettőt vegyítünk egymással, úgy kevert színeket kapunk, mint cián, bíbor és sárga, melyek a szubtraktív színkeverés alapszíneivel egyeznek meg.
A gyakorlatban akkor találkozunk az additív színkeveréssel, ha a fényvetőket olyan színszűrőkkel szerelik fel, melyeknek különböző a színük. Ha ezek fénysugarai egymással találkoznak, úgy a metszésponton a színkeverési törvényszerűségen alapulva új színkombináció keletkezik. Az additív szín-keverést rendszerint horizontok megvilágításakor alkalmazzák, ahol három fényforrást ellátnak piros, kék és zöld színű színszűrővel, és ahol az egyes lámpák fényerejének szabályozása szerint a színpaletta majdnem minden színe előállítható.
Gyakran alkalmaznak egy színszűrő nélküli negyedik fényforrást, amelyet a szín telítettségének csökkentésére használnak. Ilyen fajta fényszórók a 4 egységes horizont-lámpák, a talajon lévő rivaldalámpák vagy energiatakarékos fény-csöves modulok megfelelő színű fénycsővel. (pl.:LHGL/LMGL DMX)


Szubtraktív színkeverési rendszer (CMY)

A szubtraktív színkeverés (4. kép) olyan alapszíneken alapul, melyeknél a színspektrum egyes hullámtartományait a szűrőközeg speciálisan fényezett rétegeivel szűrtek meg. Az alapszínek itt a cián, a bíbor és a sárga. A szubtraktív alapszíneknél a szűrő úgy van kialakítva, hogy azok a fényspektrum körülbelül kétharmadát engedik át, ennek megfelelően a retinának csak két csapját érintik, és a két másik alapszín számára áttetszők. Ezen alapszínek vegyítésekor a következő színárnyalatokat kapjuk: ibolya/kék, zöld és piros/narancs.
A gyakorlatban ezen színkeverési eljárással a gázkisülő izzókat használó intelligens fényvetők alkalmazásakor találkozhatunk, mivel azok színkeverési rendszerei a szubtraktív színkeverés három alapszínéből tevődnek össze. A fix színszűrők szintén a szubtraktív színkeverési törvényszerűség elvén alapulnak, mivel a fényvető fénye egy színszűrőn keresztül halad át, és ezután a fénysugárban már csak a kívánt fényszín megalkotásához szükséges színösszetevők maradnak.
Az additív színkeveréssel összehasonlítva ez a keverési rendszer a gyakorlatban azt az előnyt kínálja, hogy bizonyos színeket (mint pl.: egy telt narancssárga) sokkal erőteljesebben lehet létrehozni. A szubtraktív színkeverés ismerős lehet a "matt" színek keverési eljárása által is, mivel a színtestrészek a fény különböző hullámhosszúságait elnyelik és végül csak az a szín látható, melyet a testek a lehető legkevésbé "nyelnek le".

- piros
A piros színnek izgató hatása van és erős reakciókat vált ki. A piros egy fenyegető szituáció figyelmeztető színe, melyben ezt a reakciót ennek színnek az emberi vérrel történő összekapcsolása váltja ki, melynek hiánya életveszélyes. A piros másik jelentése a tűz, melyet az ember ősi félelme okoz. A piros azonban nem-csak negatív tulajdonságokkal bír, hiszen ez a boldogság, szerelem és a biztonság színe is. A pirosnak lehet izgató hatása, de agressziót is válthat ki. Általánosságban azonban a piros egy uralkodó szín és az emberi szemet a legjobban izgatja.

- kék
A kék a hideg és az érzelmi ridegség tipikus szimbóluma. Fagyos hangulatot teremt. Éjszakai hangulat megerősítésénél alkalmazzák, de pozitív tulajdonságokkal is bír, hiszen a víz és az ég kékjével kapcsolják össze.
l sárga/arany
A sárga, mint a nap színe melegség érzetet kelt és élénkítő hatása van. Kínában a hatalom szimbóluma, mert csak császárok hordhatták ezt a színt. Ezen felül a sárga jelző szín és az engedély jele. Az arany a gazdagságot szimbolizálja és az ezzel összekapcsolódó hatalomra enged asszociálni.

- zöld
A zöld a remény, de egyben az irigység, a rosszakarat és a tapasztalatlanság színe is. A zöld szorosan összefügg az angol "grow" (vmi növésben van) kifejezéssel és a növényzet, a növekedés, a frissesség és az élet jele. A zöldnek van egy különösen élénkítő hatása, ami azzal függhet össze, hogy a szem a zöld színre reagál a legérzékenyebben.

- narancs
A narancs a kommunikációt, a melegséget, az érzékiséget, az érettséget, az élvezetet és a termékenységet szimbolizálja. A narancs szárnyakat ad és élénkít.

- ibolya
Az ibolya a mágiát, a varázslatot, a misztikát, az érzékenységet, az átváltozást jelentheti. De az ibolya jelentheti az alázatosságot és a vezeklést is, mivel egyházi méltóságok viselik.

- barna
A barna színnel az ember általában a földet, a talajt, a szántót köti össze, és így a barnát a biztonság és megelégedettség színének lehet tekinteni. A barna a tökéletes ízlést, az erőteljes kiforrottságot, a tartalmat és az egyszerű származást sugallja.

- fekete
A fekete a halál, a ború szimbóluma. Filmekben gyakran a ruha- és hajszín feketére festését a rossz kifejezésére használják. Azonban a bűnt, a veszélyt és káoszt is szimbolizálja.

- fehér
A fehér a tisztaság, az ártatlanság szimbóluma, és így az istenit, a fényességet és a napot kapcsolják össze ezzel a színnel. Egy fehér zászló formájában a menekülést és a kapitulációt is jelentheti.

A bemutatott példák lehetséges színérzeteket adhatnak vissza, de nem lehet általános szabályokat felállítani egy bizonyos szín kedvelt alkalmazását illetően, annál is inkább, mivel a szín kiválasztása függ a produkció jellegétől is. Musical-, vagy showprodukcióknál többször kerülhet sor telt színek alkalmazására és lehetőség van a színek közötti erős átmenetekre, ellenben az erőteljes színárnyalatok klasszikus színházi produkciókban vagy tévéfelvételekben rendszerint csak bizonyos megvilágítási fajtáknál jöhetnek szóba.

Különböző fényforrások felszíne
(SZÍNHŐMÉRSÉKLET)

Egy megvilágítás színmegadását azonban nemcsak különböző színszűrők alkalmazásával lehet meghatározni, hanem a használt fényforrások fajtájától is függ. Ahogy az a "Fényforrások" című cikkben olvasható volt, (2002/4. szám) a különféle lámpatípusok különböző fényszínnel rendelkeznek, melyet egy világító test színhőmérséklete által lehet leírni és mely magában színadáshoz vezet.
Ezt a technikai feltételeken múló színadást egyrészt alkalmazni lehet szándékos formaelemként, másrészt azonban figyelembe kell venni a tervezéseknél, amikor a színes vagy "nem színes" fényből tervezett kombinációt pontosan át akarjuk helyezni a valóságba.
Alapvetően gondolni kell a természetes-, és a lámpafény eltérő fény-színére. A halogén izzós fényvetők fénye színszűrő nélkül semmi esetre sem számít fehérnek, hanem a meleg színárnyalatokhoz kell sorolni, miközben a fényvetők fényerő változása köztes színek hatalmas palettáját adják. Különösen alacsony fényerőnél rendelkezik a halogénlámpák kibocsátott fénye magas piros tartalommal és ezért megközelítőleg narancs színűnek látszik.
Adott esetben szükségessé válhat a fényvetők korrekciós szűrővel történő ellátása, melyek az izzófény magas piros hányadát csökkentik, vagy akár a napfény jellemzőit közelítő fényt alkothatnak.
A nappali fény ezzel szemben magas kékfény tartalmával tünteti ki ma-gát, a színházban ezért gyakran alkalmaznak gázkisülő izzókat használó fényvetőket alapfényforrásként, mivel színében a nappali fénynek és ezzel környezetünk fény-viszonyainak felel meg.

Ha egy díszletben épített szobára gondolunk, úgy az ablakon bejövő nap,- vagy holdfényt kitűnően lehet imitálni egy daylight fényvetővel, vagy egy "napfény" korrekciós szűrővel felszerelt halogén fényvetővel, miközben a helység többi részét normál halogén fényvetőkkel világítjuk meg, ezáltal a látványban valós érzetet lehet kelteni. A film-, és tévészektorban végzett külső felvételeknél a napfényjellegű meg-világítás elengedhetetlen alapfeltétel, mivel a természetes fénynél használt filmeket ezen fényfajta színhőmérsékletéhez állították be.


Néhány hasznos tudnivaló

Általános érvényű törvényszerűségeket a színhasználatra vonatkozóan nem igazából lehet felállítani, de minden esetre van néhány alap-vető irányelv, melyek a színek alkalmazásához adhatnak segítséget.

- alapvilágításhoz halványabb színek szükségesek
Alapvilágítás beállításhoz annál világosabb, halványabb színeket kell alkalmazni, minél kisebb a távolság a fényforrás és a néző között. A különösen erős színárnyalatú alapvilágítás a szereplők arcán természetellenes hatást vált ki és ezért csak különleges hatásoknál ajánlatos az alkalmazása.

- intenzívebb színek ellen-fényként vagy horizont-világításhoz
Olyan intenzívebb színek alkalmazása, melyek az említett alapszínek keverékéből keletkeznek, inkább díszletek, hátterek és horizontok megvilágításánál vagy ellenfényként ajánlott. Különösen az ellenfény megvilágítási fajtájától függően válik lehetségessé, hogy az egész színpadot "színes fénnyel" árasszuk el, anélkül, hogy a szereplők arca ugyanebben a színárnyalatban látszana, de a testük ezzel szemben kiemelkedik a színpadi képből. Ez a hatás még erősödhet, ha a személyek megvilágításához világos színárnyalatú vagy fehér fényvetőket használnak.

- kosztümökhöz vagy díszletekhez eltérő színárnyalatokat használjunk
Ahhoz, hogy a színpadkép kontúrjait ne mossuk el a világítással, a színek válogatásakor semmi esetre sem szabad a kosztümök vagy dekorációk színeit választani. Egy olyan színárnyalat használata, melyben a díszlet és kosztümök is megtalálhatók, kontúrtalan, unalmasnak ható képet és a megvilágításnak "képlékeny" hatást ad.

- különböző színű árnyékolások alkalmazása
Egy objektum két vagy több oldalról történő színes megvilágításánál az egyes fényvetőkben az identikus színek helyett egy színárnyalat különböző árnyalatait lehet használni, hogy a megvilágítást érdekesebben lehessen megteremteni. Ily módon a fény formaadó minősége jelentősen erősödik.


Fény megváltoztatása szűrővel

A fénytechnika más alkalmazási területeivel ellentétben a színpadi megvilágításnál az egyes fényforrások fényének szabályozása nagy szerepet játszik, mivel a fényt mint közeget itt nagyon célzottan és pontosan irányítva kell alkalmazni. Alapvető kiindulópontnak számítanak a különböző fényvetőtípusok, melyek speciális optikai rendszereikkel és beállítási lehetőségeikkel a lámpából származó fény egy bizonyos és a fényvetőtípusra jellemző leképezését eredményezik. Még ha minden világítási szituációnak van megfelelő pozíciójú fényvetője a gyakorlatban felmerülhet az igény a lencsén kilépő fény jellemzőinek a megváltoztatására. Ehhez a módosításhoz van szükség a megfelelő szűrőanyagra, ami a legelterjedtebb eljárásként a fény megfestése szolgál. Mivel ez a szűrők felhasználási módjainak kétségtelenül csak egy módját mutatja be, ezért a következő fejezetben alapvető szűrő-fajtákkal foglalkozunk, melyet a két nagy szűrőgyártó, a LEE és a ROSCO szűrőket összehasonlító listája követ.


SZÍNSZŰRŐK ÉS FÓLIÁK

A műanyagipar területén elért fejlesztéseknek köszönhetően a szűrőanyagok mára kialakult palettája meglehetősen nagy, és a felhasz-nálás módja szerint kínál különböző minőségű szűrőket és fóliákat. A szűrők (itt főleg a színszűrők) egy hordozóközegre épülnek, melyre vagy felviszik vagy beleengedik a megfelelő pigmentet. Hordozó-közegként két anyagfajta, a poliészter és a polikarbonát vált be leginkább. Egyrészt mivel ezeket a költséget tekintve relatív kedvezően lehet előállítani, másrészt pedig jó hőállósággal rendelkeznek, mivel csak kb. 150°C fölött deformálódnak, ill. kezdenek olvadni. Különösen kis áteresztőképességű (sötét árnyalatú) filtereknél fontos a polikarbonát használata, mivel ez az anyag a gyakorlatban különösen hőállónak bizonyult, a szűrő élettartama alatt állandó minőséget biztosít és a DIN 4102 szabványnak megfelelően önkioltó is.
A kívánt szűrőanyag a kereskedelemben rendszerint tekercsben vagy kisebb mennyiségben ívben kapható, melyekből a választást az egész szűrőkollekciót bemutató úgy-nevezett "watchbook"-okban, más néven mintafüzetekben (5. kép) kiadott gyűjtőkatalógus hivatott elősegíteni, mely minden szűrő metszetét, ill. a fényáteresztő képesség-re vonatkozó és más adatokat is tartalmaznak. Rendszerint ezeket a minta-füzeteket ingyenesen bocsátják rendelkezésre.
A következő felsorolás bemutatja a piacon beszerezhető szűrő- és fólia-fajtákat.


Színszűrő

A színszűrő fóliákat majdnem minden létező színárnyalatban lehet kapni. Ezek a szubtraktív színkeverés elvén alapulnak, mivel ezek a fény nem kívánt színelemeit kiszűrik és elnyelik. A különböző szűrőszíneket úgynevezett színcsaládokra lehet felosztani ami viszonylag jó áttekintést nyújt a színek ma rendelkezésre álló sokféleségéről.

KALIBRÁLT SZÍNHATÁS SZŰRŐK

A kalibrált színhatás szűrők a színes filmek színképi érzékenységére vannak hatással, film-, és tévéfelvételeknél használják őket. A színes filmeknek különböző emulziós rétegeik vannak, melyek a fény piros, zöld és kék színelemeit külön - külön mutatják meg. Ahhoz, hogy az egyes fényforrások színspektrumát és színét pontosan lehessen ellenőrizni, általában a színhatás-szűrők a primer színekből, mint piros, zöld és kék, illetve a szekunder színekből, mint sárga, bíbor és cián vannak kialakítva.
Mivel a filmek területén túlnyomórészt "blendével" dolgoznak, ezért minden szín a fotós sűrűség-értékek elvének megfelelően négy különböző, a gyártásnál pontosan kalibrált telítettségben található meg (15, 30, 60 és 90). Így a színek és a színárnyalatok megfelelnek a kamera egyes blendebeállításainak (1/2, 1, 2, és 3), így pontosan meg lehet előre jósolni a filmfelvételek várható színhatását és végeredményét.

diffúziós szűrők
A diffúziós szűrőket egy fényforrás fénykarakterisztikájának megváltoztatására vagy a fény célzott beirányítására használják. Például egy fénykúp lágy megrajzolása vagy a fénysugár változtatása egy optikus tengelyben (ha egy rivalda nyílásszögét mindkét oldalon ki akarjuk szélesíteni).

visszaverő fóliák
A visszaverő fóliákat általában film- és tévéfelvételeknél alkalmazzák, a fóliára érkező fények visszaverésére használják (pl.: szabadban végzett fotózáskor mesterséges fényforrás nélkül lehessen dolgozni).

hővédő szűrők
A hővédő szűrők teflon alapú átlátszó védőfóliák, melyek az infravörös sugarak nagy részét elnyelik és a látható fény kb. 90%-át átengedik. A védőszűrőket a színszűrő betoldásaiban a megfelelő színszűrők mögött kell elhelyezni vagy "hőpajzsként" sok színváltóba be vannak építve, hogy csökkenteni lehessen a szűrőanyagon kialakuló hőtermelődést és így növelni lehessen a szűrők élettartamát.

fekete mattított alumíniumfólia (Black Wrap)
Mindkét oldalról mattra lakkozott alumíniumfóliát használnak a kilépő reflex-, és parazita fények megszüntetésére.

Színes és korrekciós szűrők összehasonlító listája

Ahhoz, hogy a manapság rendelkezésre álló szűrőket meg lehessen különböztetni, minden szűrőtípust el kell látni a szűrő megnevezése mellett egy szín-, ill. szűrőszámmal. Ennek az értéknek a gyakorlatban különösen a színek világítási tervben történő megjelölésekor van szerepe és a szűrőkkel végzett munkában használatosabb, mint a szűrő megnevezése. Mivel a fóliák számozása és jelölése a különböző gyártóknál nem teljesen egyezik, ezért a 56-57. oldalakon megtalálják a két gyártó, a LEE és ROSCO szín-, és korrekciós szűrőinek összehasonlító listáját. A táblázat három oszlopra bontva ismerteti a két gyártó szám szerinti listáját. A "Megközelítőleg" jelentése: a két filter eltérése 10%os tartományon belül van. A "Hasonló" jelentése: a két filter színben egyezik, csak a színtelítettségében van különbség.
A "Kombináció" pedig a megjelölt két fólia összerakásával állítható elő.
A csillag a HT (High Tempearature), magas hőmérséklethez is kapható fóliát jelöli.