:: Diszkrónika ::
Számítógéppel támogatott látványtervezés
(A Diszkrónika+stage Magazin 2006/1. szám 80. oldalán megjelent cikk kivonata)
 

Mára szinte mindent számítógépek segítségével irányítunk, igaz ez a háztartások mosógépeire, a vasútvonalak forgalomirányítására, és a szórakozás minden válfajára. Nemcsak a zenei anyagok megszólaltatása, de színpadgépezet vezérlése és természetesen a látvány megteremtése is egyre inkább apró processzorok sokaságának munkáján múlik. Rövid kalandozás következik az elérhető tervezőszoftverek világából.

Régen persze jóval kevesebb eszköz állt rendelkezésre, elég volt néhány szép díszlettervet megfesteni, és máris könnyebb volt meggyőzni a mecénásokat a produkció sikerességéről. Az alapfeladat ma sem változott, de a mecénásokat ma "megrendelőnek" hívjuk, és gyakorlatilag mindenről háromdimenziós látványtervet, mozgó prezentációt, rövid klipeket kell bemutatni. Az eredményes munkához különböző szoftverek állnak rendelkezésre, szinte "csak" a pénztárca szab határt a lehetőségeknek. A következőkben röviden felvillantunk néhány elterjedt megoldást, megpróbálunk rávilágítani az adott megoldás előnyeire és hátrányaira is.
Az egyszerűbb, és általában olcsóbb megoldást a grafikai tervezőprogramok jelenthetik.
Néhány kiragadott példa: 3DS_MAX, BRYCE 3D, LIGHT-WAVE. Mindegyikről elmondható, hogy kiváló modellező képességekkel rendelkezik, képes a látványtervezésnél fontos világítási beállítások, anyagtulajdonságok, atmoszferikus állapotok megjelenítésére. Az már szoftverenként különbözik, hogy az adott feladatot mennyire egyszerűen lehet elérni, módosítani. Például a tárgyak szerkesztése, létrehozása a 3DS_MAX alatt sokkal könnyebb, míg a környezet beállításai, a fények szerkesztése a BRYCE alatt könnyebb. Ebből talán az következhet, hogy a bonyolultabb szerkezetű, sok elemből álló látványtervet az előbbi, míg az egyszerűbb elemekből álló teret az utóbbi szoftverrel lehet gyorsabban elkészíteni. Természetesen sok múlik a tervező felkészültségén is, ezek a szoftverek nem ismerik a felhasználható eszközök valós paramétereit, például a fényvetők nyílásszögét, vagy a színfóliák árnyalatait.
Összességében elmondható, hogy nagyon szép látványtervek hozhatók létre, a kivitelezés viszont teljes egészében az adott stáb technikai eszközein, és a kezelőszemélyzet felkészültségén múlik.

Egy másik megközelítést jelent, ha a kifejezetten világítástervezésre készített szoftverek valamelyikét használjuk a látványterv elkészítéséhez. Itt is írhatnánk kiragadott példákat, de valójában egy cég terméke uralja az önállóan futó tervezőprogramok piacát: CAST WYSIWYG.
Persze létezik több kitűnő megoldás is, de ezek általában a komolyabb gyártók pultjaiban futó szoftverekhez készült megjelenítő/tervező szoftverek, így csak az adott rendszeren keresztül elérhetőek (ilyen megoldás például a grand MA pultok 3D megjelenítő szoftvere, ez önállóan, OFFLINE is futtatható, de az elkészült programot csak az adott pultban lehet felhasználni).

 
 
 
 
Rögtön térjünk is ki egy nagyon fontos különbségre: a világítástervező szoftverekben modellezett világ olyan elemekből épül fel, amely a valóságban elérhető fényvetőket, azok összes paramétereit tartalmazza, így lehetőség nyílik a beállításokat úgy rögzíteni, hogy azt a kivitelezés során alkalmazott vezérlőpult fel tudja használni. Tehát a tervezés mellékterméke egy látványterv, amely a háttérben az összes olyan információt tartalmazza, amely a kivitelezéshez szükséges lehet (a fényvetők elhelyezését, típusát, aktuális optikai beállításait, fényerejét - természetesen mindezt ha-gyományos és robotgépek számára is).
A CAST szoftvere képes ezeket az adatokat a beállított pult számára értelmezhető formátumban kimenteni (gyakorlatilag az összes gyártó pulttípusai megtalálhatóak az adatbázisban, ugyanazt az előadást akár több pult számára is elérhetővé lehet tenni).
Egy további lehetőség, és egyre több gyártó támogatja ezt a megoldást is: a megjelenítő szoftver (CAST WYSIWYG) a pult szoftverével szinkronban fut, képes átvenni és megjeleníteni az egyes csatornák állapotát, illetve az ehhez kötődő állapotváltozásokat, vagyis
valós időben modellezi le a látványvilág változásait, a pultból származó adatok alapján. A valóban használható eredmény eléréséhez fel kell építeni a programon belül is az adott helyszín minden részletét, majd elhelyezni a fényvetőket, és beállítani, hogy mely csatornákon keresztül vezérli az egyes funkciókat a pult. A végleges megoldást egy ilyen rendszer működtetéséhez az ETHERNET alapú vezérlések elterjedése jelentette, már nem csak figyeli a kimenetet a program, hanem aktívan képes kommunikálni. Elérhetővé vált, hogy a PC-n készített programok közvetlenül futtathatóak a pulton, már nem kell áttölteni azokat, a rendszer oda-vissza kommunikál, a változtatások mindkét irányban azonnal megjelennek.
Ez a megoldás lehetővé te-szi, hogy az eszközök bekapcsolása nélkül készíthessünk látványterveket, az összes változtatást a vezérlőpulton keresztül, egyszerűen és gyorsan programozhassuk, a drága berendezéseket csak a folyamat végső ellenőrzéséhez kapcsoljuk be. A rugalmas felhasználhatóság egyik jele, hogy a kész program akár más gyártók pultjaihoz is kimenthető.
 
 
BRYCE alkalmazás grand MA 3D alkalmazás
 
 

Mindhárom megoldásnak vannak előnyei és hátrányai is:

  • Az alapvetően grafikai munkákhoz készített modellezőprogramok általában gyorsan és egyszerűen kezelhetőek, képesek nagyon látványos képek, videók előállítására. Nem ismerik a kivitelezéshez felhasználható eszközök valós paramétereit, így csak a felhasználó ismereteitől függ, mennyire sikerül a kivitelezés során is megvalósítható eredményt elérni. A szoftverek beszerzési ára változó, néha egészen jutányosan is hozzá lehet jutni használható verziókhoz.
  • A nagy gyártók beépített megjelenítői mindent tudnak az adott rendszer képességeiről, a megfelelően felkészített és karbantartott adatbázison keresztül a kivitelezéshez felhasználható eszközparkról is minden fontosabb adatot elérnek, így a valóshoz nagyon közeli látványtervet képesek megjeleníteni. Hátrány talán az lehet, hogy csak az adott pulttal együtt használhatóak, az elkészített programok csak nehezen ültethetőek át más gyártók pultjaiba. Az ár általában a pult árában szerepel, néha bizony csillagászati végeredményt láthatunk.
  • A pultokkal szinkronban futó WYSIWYG minden támogatást megkap mind az adott pultgyártótól, mind az eszközöket, fényvetőket gyártóktól, így gyakorlatilag minden lehetséges adat a rendelkezésre áll a tökéletes eredmény eléréséhez. A szoftver akár önállóan, akár szinkronban futtatva a legütőképesebb megoldás lehet.
    Problémát talán az árcédulán látható összeg jelenthet, és ezen csak kismértékben segít az, hogy akár modulárisan, többféle kiépítettségben is beszerezhetőek a különböző szoftverváltozatok.

A látványvilág megteremtése továbbra is a kreatív emberre marad, de a számítástechnika nagyon komoly eszközöket ad a kezünkbe, egy jó döntéssel igen sok munkát megtakaríthatunk, mind saját magunk, mind eszközeink számára.

 
 

(Egy pillanatra elgondolkoztam: mennyire "szerencsére", de azért mégis így kezdem.)
Szerencsére a látványtervezés mindkét végén előfordulok: adtam már be látványterveket egy-egy készülő produkcióhoz, és kaptunk is terveket, amelyeket színpadra kellett alkalmazni.

Mindkét esetre vonatkozóan vannak tapasztalataim, jók és rosszak egyaránt. A problémát majdnem minden esetben a megrendelő okozza, illetve az ő felkészületlensége (és persze azok, akik kihasználják a tájékozatlan embereket, és mindent megígérnek, persze nem minden esetben a saját munkájuk kárára). A látványterv beadásakor fel kell hívni az ügyfél figyelmét arra, hogy a képen egy lehetséges változat látható, a megvalósulás függ az adott helyszín egyéb, előre nem mindig látható paramétereitől, a felhasznált eszközök minőségétől, és a ráfordítható munkaidőtől is. Hiába ígértek vörösben játszó várfalat a rajzok, a zöld növényekkel befutott falon három gép nem képes a megadott színt megjeleníteni (a kapott rajz 3DS_MAX modellezéssel készült, se a várfal eredeti színe, se a felhasznált gépek teljesítménye nem került be a modellbe).
Szintén 3DS rajzot kaptunk a színházban, a modell az elérhető géptípusok ismeretében készült, mégis kiderült beszereléskor, hogy az adott géptípus a meghatározott magasságból nem képes a terven szereplő méretű négyzetek vetítésére. A nyílásszög beállítása rendben volt, de nem vették figyelembe, hogy a levágással csökken a hasznosítható terület.
Ezekhez hasonló hibák talán időben kiderülnek egy világítástervező program használatával.

Természetesen számtalan jól sikerült példát is felhozhatunk: egy Németországból érkezett rajzon külön felirat figyelmeztetett, hogy a színek nem valósak, és milyen számú színszűrőkkel érhető el a kívánt hatás. (A rajz BRYCE alatt készült, de az emberünk vette a fáradságot és keresett megfelelő színskálát.)

Sajnos ezt a területet is elérik az ígérgető-művészek, látványtervezőnek adják el magukat, majd a kivitelezésben dolgozó szakemberekkel próbálják megoldatni a terven csodálatos látványvilág gyenge pontjait. Mindenki tudja mivel könnyebb azt a bizonyos csalánt verni...

 
Kiss Péter
Digital Light Technology
Művészetek Palotája
 
 

Kapcsolódó linkek:

- Diszkrónika+stage magazin 2006/1. szám tartalomjegyzéke
- Diszkrónika+stage magazin 2006/1. szám megrendelése

 
 
Vissza
 
:: Diszkrónika ::