| Páros években, tavasszal a már eddig is zsúfolt kiállítási szezonban kért helyet és figyelmet a Show-way, amelyet már előre, helyből elintézhettünk volna egy legyintéssel, ha nem az APIAS állna mögötte. |
 |
|
| |
Előzmények,
érvek, ellenérvek
Az APIAS - Associazione Pro-duttori e Importatori Attrezzature per lo Spettacolo neve nehezen lefordítható magyarra, értelemszerűen az olasz hang- fény- és színpadtechnika gyártók és importőrök szövetsége, amely 1983 óta működik, több mint 40 céget képvisel, amelyek közül vannak ezer főnél többet foglalkoztató vállalatok is. Nem lenne ez olyan izgalmas, ha nem tudnánk, hogy az olasz ipar meghatározó jelentőségű szakterületünkön, így a cégeket képviselő szövetség lépései komoly hullámokat vernek a szektor egyébként sem csendes vizén. |
 |
|
| |
Nem is tagadták soha a Show-way szervezői, hogy a SIB alternatívájaként hozzák létre a kiállítást, melynek ötlete már 2 évvel ezelőtt megfogalmazódott. Annyi bizonyos, hogy a kezdőlökést az APIAS és a SIB-et szervező RiminiFiera konfliktusa adta meg, valószínűleg még a 2006-os SIB előtt. A konfliktus, legalábbis a mendemondák szerint az árakból indult ki, vélhetően az APIAS nem tudta elérni, hogy tagjai az általuk elvárt kedvezményt kapják a hely- és egyéb szolgáltatások díjából.
A kezdőszikrán kívül más, teljesen logikus érvek is elhangoztak az APIAS részéről, többek között az, hogy az APIAS tagjainak többsége Észak-Olaszországban működik, elsősorban a Milánó-Velence vonalon. Az A2-es autópályától csak kicsit kell délre húzódnunk, hogy megtaláljuk Castel Goffredot, amely kisvárosról köztudott, hogy a világon a legnagyobb sűrűségben itt találhatók fénygyártó cégek - és bár az utóbbi évtizedben csökkent a számuk, ma is sokan vannak. Olyan gyártók működtek, szerencsésebb esetben működnek még ma is, mint a Coemar, Lampo, Griven, f.a.l., Teatro, Teclumen, LDR és még sokan mások.
További érv volt, hogy Ber-gamo, bár nem nagyváros, egész Európából kiválóan, közvetlenül elérhető, hiszen a várostól alig 3 kilométer, a kiállítási központtól talán még annyira sincs az Orio al Serio repülőtér, amit a "fapadosok" csak Milánóként emlegetnek, és Európa közel 100 városából van ide közvetlen, ráadásul olcsón igénybe vehető repülőjárat. Budapestről a Sky Europe helyét átvéve a Wizzair repül Bergamóba, és bár későn foglaltunk, ketten egy ötvenesből megjártuk oda-vissza. Autóval nem jön ki ennyiből, arról nem is beszélve, hogy aki korán ébredt, fele ennyiből is repülhetett.
Tény, Riminibe repülni szinte reménytelen. Bologna repülőtere sok helyről, többek között Budapestről is elérhető közvetlenül, de onnan még közel 200 kilométer Rimini, autó nélkül szinte megoldhatatlan az odajutás.
Tehát érvek vannak, a kiállítási központ is kulturált, modern, bár méretben, kinézetben nem veheti fel a versenyt a Riminiben néhány éve meg-nyitott új vásárközponttal.
Ellenérvek is megfogalmazódtak, és teljesen igaza van azoknak, akik azon a véleményen vannak, hogy az új kiállítás csak arra lesz jó, hogy Frankfurt még jobban megerősödjék, és a SIB jelentősége teljesen visszaszoruljon. Mert azért nem szabad elfelejtenünk, hogy a 80-as és 90-es években a SIB, az egész világból Riminibe vonzotta a szakma szereplőit, és az egyik legjelentősebb kiállítása volt a szakmának világviszonylatban is. Ráadásul ezt minden évben tudta produkálni, csak a kilencvenes évek legvégén álltak át a kétévenkénti megrendezésre. Tehát, ha a rimini kiállítást nemzeti értékként kezelik olasz barátaink, akkor igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy vétek volt az ellenkiállítás megszervezése.
Hozzáteszem, erre az érvre látogatásunk során hallottunk teljesen logikus választ is: ha annyira fontos Rimininek, meg úgy az egész országnak a SIB, akkor a tengerparti szállodák, éttermek, szórakozóhelyek miért nem járulnak hozzá a megrendezés költségeihez, amikor köztudott, hogy március környékén szinte üresen konganak, sok csak a SIB miatt nyit ki. A hozzájárulásból meg az APIAS-tagok simán megkaphatnák a követelt kedvezményüket. Látszólag könnyen meg lehetne a dolgot oldani, de az egyszerűnek tűnő problémák meg-nem-oldódására példát könnyen találhatunk szűkebb környezetünkben is, nem kell keresgélés közben ezer kilométerre utaznunk. |
| |
Maga a kiállítás
Méretét tekintve talán picit nagyobb a tavalyi, itthoni Hangfoglalásnál, visszafogott, kulturált standok, de semmi extra, ha nézegetjük a fotókat, ehhez képest semmi szégyenkeznivalónk sincs. Persze itt nincs hangszer, DJ-eszköz sem, és hangtechnika is csak szűkösen a fény- és színpadtechnikához képest. Jól tükrözi a kiállítás az olasz ipart, hiszen az ipar szövetsége rendezte: tehát elsősorban fénygyártók, forgalmazók, aztán nagyobb színpadtechnikai cégek, néhány hanggal foglalkozó vállalat. Volt egy lézeres cég, szép show-val, LED-esek nagy számban, néhány speciális effekt-gyártó, forgalmazó és kiállítottak a szakmával kapcsolatos oktatási intézmények (róluk később részletes bemutató-cikket jelentetünk meg).
A 3 napos rendezvény vasárnap kezdődött, és bár magunk nem voltunk még ott, de az elmondások szerint szép számban jelent meg a hétvégi napon a közönség. Hétfőn, érkezésünkkor szellősek voltak a pavilonok, de folyamatosan minden standon láttunk látogatókat. Kedden, a zárónapon azért már komoly volt a lézengés, ez az egymás közötti beszélgetések ideje volt már.
Sok kiállítóval beszélgettünk, mi a véleményük a látszólag, pl. Riminihez képest jóval kisebb számú közönségről, és meglepetésünkre sorban az volt a válasz, hogy igen, kevesebben vannak, de pont azok vannak itt, akikre szükség van: szakmai, profi közönség, folyamatos, fontos tárgyalások, komoly üzletek. Ha csak egyvalaki mondta volna, azt mondom, szerencséje volt vagy elfogult a kiállítással szemben. De legalább 10 kiállítót megkérdeztünk, és közel egybehangzó volt a vélemény.
A kiállított termékekre itt részletesebben nem térek ki. Képeink, az aláírások magukért beszélnek. Nagy újdonságok, csodák itt nem voltak, talán néhányan Frankfurtra tartalékolnak, de ma már nem is érdemes 1-1 kiállítástól elvárni, hogy világrengető újdonságokat tárjanak a gyártók a közönség elé.
Ahogy az a képeinkből is kiderül, voltak "nagy" távolmaradók, pl. az SGM úgy döntött, hogy, bár APIAS-tag, mégis Riminiben állít ki. A Martin sem volt jelen, bár ennek okát a versenytársak nem a kiállítás-választással, hanem az olasz képviselet problémáival, teljes átszervezésével magyarázták. (Állítólag Riminiben sem lesz jelen a Martin, ami azért pikáns, mert amióta az újságunk tudósít a SIB-ről, talán minden alkalommal a Martin stand volt a legna-gyobb.) A DTS megjelent egy pici "minimál-standon", mondva, hogy a nagy durranást Riminire tartogatja. A Robe újjá-alakult olasz képviselete viszont mindkét kiállítást fontosnak tartja, így itt is, és elmondásuk szerint Riminiben is komoly standdal jelennek meg. |
|
|
| |
| |
|
| |
| |
A jövő
Ahány válasz, annyi vélemény. A legpesszimistább szerint mindkét kiállítás jelentőségét veszti, eltűnik, van, aki úgy gondolja, a kettő is megélhet egymás és Frankfurt mellett, de a túlnyomó többség belátja, hogy csak egy kiállítás maradhat. Sokan mondták, hogy vesszen Rimini, és legyen ebből az az egy nagy kiállítás, van, aki békülékenyebb, és úgy gondolja, ez a lecke elég lesz a FieraRimininek is ahhoz, hogy belássa, meg kell állapodnia az APIAS-szal.
Következő számunkban jön a Rimini riport, kiderül, hogy mennyire hatott Bergamo és a távolmaradó kiállítók negatívan a SIB-re, akkor talán már könnyebb lesz megjósolni, hogy mi lesz a vége ennek a kívülről nézve izgalmas, de az olasz kiállításnak jót biztosan nem tevő versengésnek. |
|
