Már az első napon több mint 200 főt regisztráltak, és bár a második napon csökkent az érdeklődés, aznap is legalább 100-an voltak kíváncsiak a találkozóra. Ez a létszám kellemesen megoszlott a 2 fő kiállítótér, az ezeket összekötő termekben, folyosókon felállított standok és az előadások helyszíne között, így gyakorlatilag nem lehetett találni sem túlzsúfolt, sem pangó kiállítói helyszínt.

A magyar kőszínházak kb. 50%-a megjelent az eseményen, nem beszélve a rengeteg utazó társulatról, és főként a határon túli teátrumok képviselőiről: a határ közelsége vonzotta az erdélyi és délvidéki magyar ajkú szcénát. A viszonylag kisebb költségvetéssel gazdálkodó szervezetek is tudtak annyi pénzt meríteni forrásaikból, hogy ellátogassanak hazánk rangos eseményére, mely remek alkalom volt számukra a kapcsolatteremtésre, az új termékek, tendenciák megismerésére, és legalább gondolatban elkölthették új technikára a jó pár évre előirányzott költségvetésüket.

Szerencsére nem csak a környékről érkeztek látogatók, az ország déli részéről is szép számmal képviseltették magukat a színházak.

A Jókai Színház frontja Békéscsaba egyik sétálóutcájára nyílik, a bepakolás innen, és a színpad hátulja mögül történt. A rendezőség előrelátásának, valamint a színház díszletmozgatóinak köszönhetően a kiállítók be- és kiköltöztetése zökkenőmentesen ment, egymást váltották a bejárat előtt a teherautók. Köszönet érte!

A két fő kiállítási tér a színpad és az első emeleti Vigadó terem volt. Mindkét helyszínnek megvolt a maga sajátossága: az előbbibe kényelmesen lehetett bepakolni, de a viszonylag sötét falak között nem éltek meg a fénytechnikai berendezések, míg a másik pont ennek az ellentettje volt. A meredek márványlépcsőn nehéz volt a hurcolkodás, viszont a Vigadó nagy belmagassága és hófehér falai kárpótlást nyújtottak. Természetesen az ezeket körülvevő kiszolgáló helységek és folyosók is kiállítótérként funkcionáltak.

Az időpontot is sokan üdvözölték, megválasztása talán szerencsésebb volt, mint a 2 évvel ezelőtti miskolci találkozóé: akkor a színházi évad végén rendezték meg a Sceni-Tech-et, ami miatt sokan nem tudtak részt venni a rendezvényen (a 3 nap alatt regisztrált látogatók száma nem érte el a 150-et). Az idei időpont kellemes felütést adott a kezdődő évadnak, a portékáikat kínáló kiállítóknak pedig remélhetőleg több gyümölcsöző kapcsolatot hozott.

Hogy kinek mennyire volt eredményes? Az előző évek negatív visszhangjaival ellentétben tapasztalataim szerint az idei szinte mindenkinek. Sok látogatóval elbeszélgettem, és a rendezés színvonalával, a kiállító cégek nagy számban történő megjelenésével kapcsolatos nézeteimet osztották, mindenki pozitívan nyilatkozott az eseményről.

Van, aki csak a kötelező "pofavizitre" jelent meg, vannak, akik hosszú beszélgetések reményében, eljövendő beszerzések előtti tapogatózások miatt vágtak neki az útnak, míg jó pár technikusnak apróbb sikerek szolgáltatták az örömöt: hosszú idő után sikerült választ kapni gyakorlati kérdéseikre egy-egy márka képviselőjétől, sikerült beszerezni különlegesnek hitt izzót, rég temetett fényvetőbe lencsét...

Folytatás az újságban!