Ezen a piacon sincs kisebb harc, mint a kis lámpák területén, sőt az elvárások még nagyobbak. Tesztünkben az eszközöket megpróbáltuk a lehető legobjektívebb módon megvizsgálni. Sok lámpa egyszerre dolgozott. Főként nem az adatokat tartottuk fontosnak, hanem azt, hogy ténylegesen egymáshoz képest miként viselkednek a fontosabb paraméterek tekintetében. Azt vártuk, hogy lepjenek meg minket az eszközök. Tudjanak valamit, amit más nem, és rendkívüli dolog. Hát sok esetben meg is lepődtünk, pozitívumok és negatívumok miatt egyaránt. Következzen a Diszkrónika magazin több éjszakába nyúló nagyrobotlámpa tesztje. Igazi nagyágyúkkal.
Akik a ringbe szálltak: Martin, Clay Paky, Vari-lite, SGM. A négy legkomolyabb lámpa-gyártó. Ötödikként hiányzik a High End, de sajnos X-spotot nem sikerült szereznünk. Hétszázas és ezerkettes lámpákat teszteltünk, bár egyértelműen a gigászok harcára voltunk a leginkább kíváncsiak. A MAC 2000 Performance a Martin-tól, az Alpha Spot 1200 HPE a Clay Paky-tól, a VL 3500Q a Vari-lite-tól, és a Giotto Synthesis az SGM-től. A legnagyobb fényerejű mozgófejesek a piacon. Közülük egy lóg ki a sorból, de erről majd később. |
KIDOLGOZÁS
A külsőt illetően mindegyik lámpa megfelelően igényes kidolgozású. Jó műanyagokból készültek, bár ebben az árkategóriában ez el is várható. Esztétikailag harmonikus mind a Martin, mind az SGM. A Clay Paky kicsit olyan, mint egy modernista olasz műtárgy. Idő kell szépségének a felfedezéséhez. A Vari-lite-ok érdekes formájúak. A kis hét-százasok kompakt méretűek, bár formájuk nem éppen hétköznapi. A szellőzőnyílá-sok szivacsozása itt-ott hagy némi kívánnivalót maga után.
A nagy VL 3500Q teste szintén érdekes. Kifejezetten az Alien királynőre emlékeztet, és ez valahol igaz is. A nagy test megtévesztő fürgeséget takar. A legharmonikusabb címet a Synthesis kaphatja, bár ez nem meglepő, hiszen az SGM Giotto-k mindig is szép lámpák voltak.
FÉNYERŐ
Az érdekes kérdés itt kifejezetten a 1200-as lámpák mezőnye. A Clay Paky Alpha Spot 1200 HPE, a Vari-lite VL 3500Q, és a MAC 2000 Performance mellé kerül a Giotto Synthesis a 700-as izzójával, ami elsőre furcsának tűnik. Az SGM azt mondta, ők kihoznak egy 700-as izzóból akkora teljesítményt, amit az ember egy 1200-estől várna. Ehhez persze kell az új nagy fényáramú 700 W-os izzó is a kiváló optikai rendszerről nem is beszélve. Más kérdés, hogy mindig voltak éppen a kategóriájukban kiemelkedő fényerejű lámpák, ezeket aztán gyorsan utolérik a többiek.
Legnagyobb fényerejűnek egy-
értelműen a Clay Paky-t mondhatjuk. A Vari-lite ereje hasonló. Ha azt nem is éri el, képe mindenképp homogénebb. A meglepő dolog viszont most jön. Az SGM 700-as izzóval hozott akkora fényerőt, mint a MAC 2000 Performance. Ez a kis trükközés tehát működik, azonban van egy határ. Mégpedig az, amikor a lámpát elkezdjük befojtani. Beteszünk gobót, prizmát, animációs tárcsát. Csupa olyan dolgot, ami látványos, azonban kevesebb fényt enged ki a lámpából. Ezen a ponton már látható az az 500 wattnyi hátrány, amivel az SGM indul. A fojtás gyakorlatilag mindegyik lámpa fényét csökkenti. Érthetetlen módon egyedül a Clay Paky esetében nem csökken olyan mértékben a fényerő, mint ahogy azt várnánk. Össze-vissza effektelt csóva esetében is marad az Alpha-ban fényerő, bőven.
ÁBRÁK, ANIMÁCIÓS TÁRCSÁK
Ebben a kategóriában az ember egy kicsit többet vár már el, mint a kis csillagok és háromszögek vetítése. Mivel ezek a lámpák gyakran juthatnak színházi, vagy olyan színpadi szerephez, ahol nem csak csóvajátékot kell produkálni, így fontos a bennük lévő gobók különlegessége. Itt két eszközt lehetne kiemelni. Érdekes a VL 2500-as nem kör alakú gobója. Ez elsőre lehet furcsa vagy szokatlan, azonban ez hasznos lehet háttér vetítésnél, ugyanis az egymás mellé vetített képeket könnyebb összehozni, mint a kerek gobók esetében.
A legérdekesebb azonban a Clay Paky volt, de nem is azért, mert szebb üveggobói lettek volna a többieknél. Itt megint a jó optika kap szerepet, ugyanis az ilyen folyatott, mart, vagy katedrálüvegszerű gobók térbeli dolgok. Alapvetően egy lámpával, amiben több gobótárcsa van, lehetőségem adódik a fókusszal játszani, így kiemelni egyik vagy másik tárcsát. Ez látványos effekt lehet. Az Alpha esetében viszont egy adott gobót be tudok úgy lőni, hogy a fény csak egy részén, egy bizonyos szögben törik meg. Ez akkor derül ki, ha beszínezem a fényét, ugyanis ilyenkor a gobónak csak egy része lesz színes. Ez olyan, mintha két-színű gobóm lenne, aminek bármikor változtathatom a színeit. Ez párosul egy olyan animációs tárcsával, ami nem vágott fémlap, hanem szintén üveg. Méghozzá teljesen szabálytalanul folyatott üveg, ami érdekes módon, kicsit lötyögősen is van rögzítve. Ez elsőre furcsán hangzik, azonban ez a szabálytalan mozgás teszi lehetővé azt, hogy a tűzeffektünk úgy lobogjon ahogy a szél fújja, a vizünk ettől hullámzik. Félelmetes. A többi lámpa a megszokott, valamilyen szisztéma szerint vágott fémlapot kapott animációs tárcsa gyanánt. Annak forgási iránya és pozíciója mindegyik lámpa esetében szabadon paraméterezhető.
Ebben a kategóriában már a két gobótárcsánál is többet kaphatunk. A VL 3500Q, valamint az Alpha Spot 1200 HPE nem kettő, hanem három gobótárcsával rendelkezik. Ez azt jelenti, ha áthúzzuk a fókuszt, akkor olyan folytonos áttűnéseket tudunk produkálni, amit semmi mással nem. Itt a tárcsák lencsékhez képest való elhelyezkedése is érdekes kérdés lehet. A Vari-lite esetében ugyanis meg tudom tenni azt, hogy ha egy gobót kifókuszálok, és rajta van egy másik is, az nem is látszik. Majd ha áthúzom a fókuszt, akkor válik láthatóvá, amikor pedig az előző tűnik el. Ez megintcsak egy jó effekt lehet, viszont ez korlátozhat is, mert ezzel szemben a Giotto Synthesis és Alpha Spot 1200 HPE esetében viszont játszhatok a több gobó egymáson ellentétes irányban való forgatásán. Feladatfüggő melyik a jobb. Ezt így nehéz megállapítani.
SZÍNEK
Alapvetően az ilyen komolyabb lámpáknál már nem csak színtárcsa dolgozik, hanem külön CMY modul, ami fokozatmentes színkeverést tesz lehetővé. Hogy ebből a szempontból melyik volt a legjobb, azt nehéz eldönteni. Talán a Vari-lite-nak voltak legteltebb színei. Ha abból indulunk ki, hogy a CMY színkeverés színkivonó keverés, akkor azt várhatnánk el, hogyha zárva van a CMY modul, akkor nem jön ki fény a lámpából, hiszen a száz százalékos állásnál meg kellene hogy valósuljon a tökéletes kivonás, ha tökéletesek a szűrők. Persze ez az elmélet, a gyakorlatban tökéletes szűrő nincs, erre csak törekedni lehet. Ezen felül a szűrők vezérlését vizsgáltuk a dimmerhez hasonlóan, vagyis mennyire reagál lineárisan az adott DMX értékekre. Az eredmény az volt, hogy gyakorlatilag egyik lámpa sem tudott teljesen bezárni. Ez nem azt jelenti, hogy ha belenéztünk fényt láttunk, hanem volt tényleges vetített csóva is. A Clay Paky volt az amiből a legkevesebb fény jött ki ilyenkor, és ez mozgatta a legprecízebben a tárcsákat.
Folytatás az újságban! |
