Négyszáz évet utazhat vissza az időben, aki a City-ből átsétál a Southwark hídon, vagy a csak gyalogos forgalomra épült Millenium hídon Southwarkra, amely nevéhez illően a Temze déli oldalán terül el. Ott, ha nem éppen a Tate Gallery Modern Művészetek múzeumába igyekszik, el sem kerülheti London egyik legújabb műemléki nevezetességét, Shakespeare Globe Színházát. A drámák és vígjátékok eme egyedülálló játszóhelyének története is egyedülállóan regényes.

Az angol színjátszás kezde-tei ma már ködbe vesznek. Annyit tudunk csak bizonyosan, hogy a hősi korszak színjátszói egészen 1576-ig többnyire csak kocsmákban és magánházakban léptek fel. 1576-ban történt, hogy James Burbage színész és színigazgató a Temze északi oldalán fekvő Shoreditshben bérelt területet - a mai City-től északkeletre -, és ott megépítette az első állandó brit színházat. Ehhez a társulathoz csatlakozott Shakespeare az 1580-as években. A társulat mintegy húsz évig működött itt "Chamberlain's" majd "The King's Men" néven. 1596-ban vita támadt a bérlet megújítása körül, és tárgyalások kezdődtek egy, a régi Blackfriars kolostor környékén lévő, színházteremnek alkalmas, használaton kívüli csarnok megszerzésére. 1597 februárjában Burbage meghalt, és a bérlet még az év áprilisában lejárt, de a vita még két évig folytatódott. Ez idő alatt a társulat a közeli Curteinben játszott. 1598 karácsonyán drasztikus megoldásra szánták el magukat: kibéreltek egy telket Southwarkban, a rivális Rose Színház mellett, lebontották a színházukat, a faanyagát átszállították a folyó túloldalára, és hogy folytatni tudják az építkezést, James Burbage fiai, Cuthbert és Richard a társulat néhány tagjának részesedést ajánlottak az új épületből. Összesen négy színész, köztük Shakespeare vásárolt részesedést a Globe-ból. A színház 1599-ben nyílt meg és 14 éves sikeres működése alatt sok nagy Shakespeare darab bemutatójának volt színhelye.

1613-ban egy "VIII. Henrik" előadás közben egy színpadi ágyú lövésétől kigyulladt a zsupfedeles tető, és két óra alatt az egész épület porig leégett. A színházat gyorsan újjáépítették, korabeli feljegyzések szerint jóval korrektebb módon, mint korábban, ezúttal zsindelytetővel. Shakespeare valószínűleg játszott itt is, de a második Globe Színház számára már valószínűleg nem írt semmit.
A színház megmaradt Shakespeare régi társulata otthonának egészen 1642-ig, amikor is Anglia akkori puritán kormányzata minden színházat bezáratott. Többé már nem is használták, 1644-ben lebontották, és lakóépületeket emeltek a helyén.

1949-ben több mint háromszáz évvel el a második Globe Színház lebontása után, életében először Londonba látogatott Sam Wanamaker ameri-kai színész, rendező és producer. Már ekkor felötlött benne Shakespeare Globe Színházának újjáépítésének terve. 21 évvel később megalapította a "Shakespeare Globe Trust"-ot a színház rekonstrukciójának, egy hozzá kapcsolódó oktatási központ, valamint állandó kiállítás létrehozásának a céljával. Újabb 23 év múlva, amikor Sam Wanamaker meghalt, már megszerezték a területet, készen volt az alap és a faszerkezet nagy része. Három és fél évvel később, 1996-ban kész volt a színház.
Hogy milyen volt az első Globe Színház, azt biztosan senki sem tudja. A rekonstrukció alapjául korabeli leírások és ábrázolások szolgáltak, mint pl. az épület külső nézeteiről John Norden és Wenceslaus Hollar rajzai (1. kép), a belső térről az egykori nézők, elsősorban külföldiek leírásai, útinapló részletei, építési szerződések, és mivel képi ábrázolás nem maradt fenn, hasonló színházak fennmaradt enteriőr rajzai, így pl. Johannes de Witt rajza a közeli Swan Theatre belsejéről 1596-ból (2. kép).

Az egykori színház esetleges maradványainak feltárása céljából 1989-ben ásatásokba kezdtek. Először a szomszédos Rose színház maradványait sikerült feltárni, és ekkor beigazolódott az a feltételezés, hogy az Erzsébet korabeli színházak alaprajza - a Shakespeare által emlegetett "fa-Ó" - nem kör, hanem sokszög alakú volt. Még ugyanabban az évben előkerültek a Globe színháznak is darabjai, és bebizonyosodott, hogy ez egy 100 láb (kb. 30 m) átmérőjű, szabályos húszszög alapú deszkaépület volt. Már korábban is tudott volt, hogy ezek az épületek a mai stadionokhoz hasonlóan középen fedetlenek voltak. Az Angliában nem ritka esőzésekkel szemben csak a többemeletes deszka "páholykoszorú" előkelői és a színpad volt tetővel védve, a teljes zsöllyét elfoglaló állóhely alantasabb közönségének a szerényebb belépti díj ellenében effajta luxus nem járt.

A rekonstrukció folyamán tervezők és kivitelezők egyaránt törekedtek a Shakespeare korabeli állapotok minél pontosabb helyreállítására. Ez vonatkozott a felhasznált anyagok megválasztására és a feldolgozásuk során alkalmazott technológiákra is. A faszerkezet alapanyagául szolgáló zöld tölgyet XVI. századi gyakorlat szerint vágták és készítették el belőle az egyes "előregyártott" kétdimenziós kereteket (3. kép). A tölgyfa léceket és dongákat korabeli recept alapján kevert mésztartalmú ragasztóval rögzítették. A tetőt az ásatások során előkerült leleteknek megfelelő nádfedéssel látták el.