A hazai, de akár a nemzetközi gyakorlatban sem szokatlan, ha egy új intézmény indulásakor nehézségek lépnek fel. Elég, ha a legutóbb át-adott hasonló mértékű beruházásra, a Nemzeti Színház technikai okok miatt elhalasztott bemutató előadására gondolunk. Az ilyen események a sajtóban nagy publicitást kapnak, általában a valódi okok ismertetése nélkül.
A Nemzeti esetében, és most, a Művészetek Palotája indítása esetében is mindent megtettek a marketinges szakemberek, hogy egy új, tökéletes technikával felszerelt, kiemelkedő képességekkel felruházott intézmény képét rajzolják a leendő látogatók elé.
A színháztechnikával foglalkozó szak-emberek természetesen tudják, hogy egy ilyen méretű beruházás nem tud a főkapcsoló elfordítása utáni percekben tökéletesen üzemelni, de az újságolvasó nagyközönség mégis becsapva érezheti magát. Nézzünk a kulisszák mögé, mert néhány érdekes technikai részlet elárulhatja, miért kellett egy órán keresztül pezsgőznie a premier közönségének vagy másképp nézve, hogyan lehetett mégis a meghirdetett napon megtartani a nyitóelőadást.

A történet természetesen nem a színpadon kezdődik, talán még a darab rendezője, Káel Csaba sem tudta, hogy nyitóelőadást fog színpadra állítani, amikor már megindultak azok a folyamatok, amelyek végül ezt a néhány nehéz napot szerezték neki. Az első komolyabb tényező a színházterem eredeti koncepciójának megváltozása lehet. Az eredeti elképzelések szerint ebben az épületben kapott volna helyet a Hagyományok Háza, és a színházteremben egy táncszínház igényeit kell kiszolgálni. Változtak a szándékok, végül nem költözött be a Hagyományok Háza, a színházterem felvette a Fesztiválszínház nevet, és az eredetileg tervezett színpadtechnika komoly bővítésen esett át. A bővítés, átalakítás során a főszínpadba további süllyedőket, mozgatható forgószínpadot építettek. Az átalakítás a már félig kész színházteremben indult meg, ezzel hosszú hónapokra leállt mind a színpadgépezet, mind a hang- és világítástechnika végszerelése és
beüzemelése (az új elemek beépítése nagy porral, és a főszínpad bur-kolatának eltávolításával jár, így a végpontokhoz nem lehetett hozzáférni, illetve a kényes technikai eszközöket nem lehetett telepíteni).
Ezt a néhány hónapos lemaradást kellett ledolgozni a premier napjáig. Mind a felsőgépezetet szállító Színháztechnika Kft., mind a hatásvilágítást szállító Lisys Rt., mind a hangtechnikát szállító Studiotech szakemberei megtettek minden elképzelhetőt, néha még kicsit többet is, hogy időre kész lehessen a színházterem.

A következő probléma már felhasználói oldalon jelentkezett, ki-
alakulását természetesen erősen befolyásolták a felsorolt körülmények. Sem a felsőgépezet, sem a világítástechnika kezelésének elsajátítására nem maradt meg-felelő idő és hely, így a próbák kezdetén történtek váratlan leállások, elveszített beállítások, tétova megoldáskeresések. Az a három hónapos próbaüzem, ami a koncertteremben rendelkezésre állt, na-gyon hiányzott a jóval bonyolultabb színházterem beüzemeléséhez, így gyakorlatilag az első próbák alatt kellett felvenni a fordulatot.
(Némiképp védendő a mundér becsületét: a színpadgépezet kezelését ellátó gépészeink csak a próbák kezdete előtti napokban kapták meg használatra az eszközeiket, a koncertteremben telepített technikán pedig hiába gyakoroltak, az még távolról sem hasonlít a színházteremben beépített technikákhoz. Hasonló helyzetben voltunk a világítástechnikával, a koncertterem csak hagyományos fényvetőket használ, azokat is csak igen egyszerű feladatokra, így nem lehetett gyakorolni a robotlámpákkal, színváltókkal és effekteszközökkel zsúfolt színházterem eszközeinek programozását. A hangtechnika egyszerűen nem készült el, át kellett építeni a vezérlőállást, így ők sem gyakorolhattak.)

A történet a színpadi próbák kezdeténél folytatódik, egy napot csúsztunk a színpad festése miatt, de végül elkezdődtek a próbák, még díszletek nélkül. Ez a néhány nap arra lett volna elég, hogy egy kicsit megismerjük a darabot, sajnos még csak részpróbák folytak. A díszlet megérkezése két napot csúszott, és amikor megérkezett újabb problémákkal szembesültünk.

Az igazán látványos, földgömböt szimbolizáló, szétnyíló díszlet sajnos kitakarja a két hátsó világítási tartót, és a bekötés nehézségei miatt veszélyezteti az első tartó robotlámpáinak épségét is. A díszlet mozgatása a gépészeknek okozott igazi kihívásokat, a gömb kezdetben lebeg a térben, majd előrebillenve szétnyílik, a második felvonásban hátrabillenve az alsó részét láthatjuk, de az előadás végén ismét az első részét láthatjuk. A gömb középső korongján a szereplők - mint egy lejtőn, vagy zöld dombon - fel-alá közlekednek, a gömb felső része pedig hol rácsukódik a korongra, hol kinyílva kupolát alkot, egy jelenetben pedig elszakad a korongtól és két színészt felemelve lebeg az égen. Ez a felsőgépezetnek az adott állapotában komoly kihívást jelentett, ráadásul a díszlet is tervezési hiányosságokkal küzdött, így a második próbán a korong megrogyott a színészek alatt, le kellett állni, és aznap már nem is tudtuk folytatni a próbát.
Elérkezett a bemutatót megelőző nap, a díszlet az éjszaka során módosításokon esett át, módosult néhány jelenet beállítása, így a fényvetők egy részét újra kellett pozícionálni, ráadásul egy pár beállítást elveszített a pult, így elég nehezen indult a nap. Szembesülnünk kellet az épületgépészet néhány apró hibájával is: a nehézfüst az eredeti elképzelés szerint az egész második felvonásban üzemel, a füstnek a gömb felől kellene a nézőtér felé áramlania. Sajnos a szellőztető rendszert nem lehet úgy beállítani, hogy a nézőtéren csak elszívás, a színpadtérben csak befújás üzemeljen, így nem lehet a kívánt légáramlást elérni. A gépeket áthelyeztük az oldalsó járásokba, majd az oldalszínpad vasfüggönyének és a színpadi ajtók nyitogatásával elértünk egy keresztirányú áramlást, így balról jobbra halad a nehézfüst. Sajnos erre a mutatványra ráment a délelőtt, de a gépészet is serény munkával, olykor kísérletezéssel töltötte az időt. Délután indult az első jelmezes összpróba, még világítási jelek nélkül. A próba után, este kezdődött az első felvonás világításának éj-szakába nyúló programozása (itt kell megjegyeznem, hogy a darab rendezője, Káel Csaba olyan mértékű toleranciáról tett tanúbizonyságot, amivel én még nem találkoztam premier előtt álló rendezők részéről, ez-úton is külön köszönetemet fejezem ki az egész stáb nevében).
Az éjszaka során, valószínűleg az éjszakai takarékos üzemre átállás során, leállt a dimmerhelyiségek klímája, így a túlmelegedő szekrények beragadó áramkörökkel nehezítették az életünket. A klíma újraindítása után derült ki, hogy néhány jelből kimaradtak a kérdéses áramkörök, a visszaugrálást és módosítást pedig a pult szoftvere bírta nehezen, így a felvonás vége elég nehezen született meg. Néhányórás alvás után, reggel befejeztük az első felvonás jeleinek korrekcióját, majd kezdődött egy teljes, jelmezes főpróba.

A főpróba végig lement, bár a második felvonás világítása még csak improvizálva, jelek, beállított képek nélkül, erősen támaszkodva a két fejgépes munkájára. Ekkora már elég rendszeresen vonulgattak a viharfelhők, hol a zenekar, hol a szereplők, hol a vezetés érezte veszve a helyzetet. A stáb próbálta tenni a dolgát, az olykor megbokrosodó technika pedig feszegette a határokat (hozzá kell tenni, hogy egyre több emberi hiba is belekeveredett az eseményekbe, tekintve az egyre fáradtabb, ki-merültebb kezelőszemélyzetet, ez talán érthető).

A próba után egyszerre kezdett el mindenki hibákat javítani, így a díszlet ismét a flexkorongok és hegesztők keze alá került, mi elkezdtük gyártani a második felvonás világítási jeleit, a hangosítók és videósok pedig beszerelni az esti bemutató rögzítésének eszközeit.

A vezetőség már érezhetően aggódott, végül délután döntés született: az előadás meg lesz tartva, próbáljuk meg minél kisebb késéssel elkezdeni (a második felvonás utolsó világítási jeleit a nézőtér nyitását megelőző félórával rögzítettük, és már jött be a közönség, amikor még a hibajavítás és utolsó mentések folytak). A szervezési osztály gyorsan elintézte, hogy az érkező, és várakozásra kényszerülő vendégeket tájékoztatás, néhány pohár pezsgő és aprósütemény várja.

A bemutató előadás egy órás csúszással, de elkezdődött, nem kellett technikai okok miatt elhalasztani az új kulturális intézmény nyitóelőadását!

Az előadás gyakorlatilag zökkenőmentesen lement, azt a néhány apró hibát, ami a világítási jelekben bennmaradt, a közönség nem vette észre, a vezérlési rendszerek hiba nélkül kezelték az emelőbe-rendezéseket, minden eszköz biztonságosan működött. A visszajelzések alapján elmondható, hogy az előadás sikeres volt, a néhány panasz elsősorban a feliratozó be-rendezésre, vagy a zajos robotlámpákra érkezett.

Végül szeretném megköszönni a bemutató nézőközönségének, mert bár nem ismerhette a részleteket, csak egy órát érzékelt a három hónapos lemaradásból, mégis türelemmel kivárta az előadás kezdetét és óriási tapssal ajándékozta meg a szereplőket, rajtuk keresztül pedig az egész technika stábot. Reméljük a taps mindenkinek szólt, és még számtalan előadás végén hallhatjuk.