Lansing és Decker Los Angelesbe költöztek, ahol felállították főképp rádiókészülékekhez való hangfalak gyártására berendezkedett üzleti vállalkozásukat. A Lansing Manufacturing Companyt 1927. március 9-én, mint kaliforniai társaságot jegyezték be. Ezt megelőzően James Martini nevét James Bullough Lansingre változtatta.
A legelső termékek közé tartozott a védőtokkal ellátott hangszóró, mely ma már múzeális értékű. Más hangszórók hagyományos mezőtekercsekkel készültek, de voltak korai állandó mágnessel készülők is.

A 20-as évek végén a "Jazz énekes" c. film sikere új távlatokat nyitott a mozihangzás területén. A Western Electric, az AT&T gyárrészlege látta el ezt a piacot hangtechnikai eszközökkel. Az első Western Electric mozi-rendszerek egyutasak voltak, nagy-méretű exponenciális tölcsérekkel szerelve. A frekvenciaátvitel igen limitált volt, 100 Hz-től 5000 Hz-ig terjedt. Később a Western Electric magas és mélysugárzókkal egészítette ki a rendszereket a jobb átvitel érdekében. A mélylesugárzáshoz Jensen 18"-es sugárzót alkalmaztak hátul nyitott ládában, a magashoz pedig Botswick tweetert használtak. Az egyutas rend-szer ilyen irányú kiegészítései 1931-ben jelentek meg.

A Metro-Goldwyn-Mayer Stúdió nem nagyon örült a Western Electric rendszerében történt változásoknak. 1933-ban Douglas Shearer, az MGM hangosztályának főnöke kitalált egy saját rendszert, amelyhez a készítendő hangfalak legyártásához James B. Lansing segítségét kérte. Az ún. Shearer tölcsérrend szert 1936-ban mutatták be, és technikai kiválóságáért az díjat is nyert az amerikai filmakadémiától.
A rendszer kétutas volt, a magas-hangok lesugárzásához egy többcellás tölcsért használt, amit egy gyűrűs fázismódosító dugóval ellátott driver hajtott meg. Az alacsonyabb frekvenciájú tartományok hangzását egy nyitott hátú W-tölcsérbe épített két darab 38 cm-es sugárzó biztosította. Mindkét sugárzó és magas frekvenciájú hang-szóró 3"-es lengőtekerccsel működött.
Nem is kétséges, hogy a Shearer MGM rendszer forradalmasította a mozihangzást. Az alapterveket később több más gyártó is alkalmazta világszerte: mind az RCA, mind a Western Electric hasznosította az alap-módszert későbbi rendszerei esetében.
Egy másik fontos hangfal, amit Lansing tervezett az Iconic volt. Ez egy kicsi, kétutas rendszer, egy 15"-es wooferrel és egy 801-es tweeterrel. Sok mai kétutas monitorhangfal alapul az Iconic-on minimális változtatásokkal.

Az Altec Lansing Társaság

1939-ben Ken Decker, Lansing üzlettársa az általa vezetett repülőgéppel halálos balesetet szenvedett. Decker hiányát Lansing üzlete megsínylette, így 1941. december 4-én az Altec Service Corp. megvásárolta a Lansing Manufacturing Company-t és Lansing lett a tervező részleg elnöke az új, Altec Lansing Corporation-ben. A Western Electric engedélyezte, hogy a korábbi megegyezésben leírt termékek közül bármelyiket gyárthatja.

Lansing ezekben az években fejlesz-tett ki rengeteg olyan eljárást, amit később világszerte szabadalmaztattak a hangfalgyártás területén. Ezek közé tartozott a laposhuzalos lengőcsévék gyors feltekercselése, valamint a magas frekvenciájú alumínium membránok hidraulikus formázása.

Két nagyon híres rendszerről kell még említést tennünk mindenféleképpen, amelyeket ezekben az években tökéletesített Lansing. A 604-es koaxiális hangfal 1943-ban igen sikeres kombinációja volt a kis, többcellás töl-csérnek, amit koncentrikusan egy 38 cm-es sugárzóra szereltek föl.
Az A-4 mozirendszert pedig John Hillarddal közösen fejlesztette ki. Ez egy nagy, kétutas rendszer, ami közel 2,5 m-re áll a földtől és amelyben először alkalmaztak hátul zárt tokba illesztett sugárzót.

A háborús éveket az Altec Lansing Társaság szinte kizárólag hadászati célú eszközök fejlesztésének szentelte, pl. nagy érzékenységű repülőgép és tengeralattjáró érzékelőket fejlesztett. Az eközben kifejlesztett nagy ener-giájú mágnesek fontos szerephez jutottak a háború utáni hangsugárzógyártásban. Lansing ezalatt a sugárzó-fejlesztéssel és hangrendszer-tervezéssel foglalkozott.

A James B. Lansing
Sound Inc. megalapítása
1946-ban Lansing otthagyta az Altec Lansinget, hogy új vállalatot alapítson.

A chicagói Arnold Engineering Group egyik munkatársával, Robert Arnold-dal közösen Lansing képes volt olyan megfelelő méretű mágnest létrehozni, amellyel a 10 cm átmérőjű résben biztosítani lehetett a 12 000 gauss erős-ségú mágneses mezőt. Egy ilyen résnek valóban nagyon kicsinek kell lennie, és a nagy lengőtekercset addig sosem alkalmazott precizitással kellett legyártani és beépíteni. Más, ebben a korban Lansing által tervezett termék volt a 30 cm-es D1321 és a 20 cm-es D208.

A társaságot a háború utáni gazdasági válság idején alpították. Lansing nem volt egy kifejezett üzletember, a társaság sohasem prosperált igazán jól az ő igazgatása alatt. 1947 novemberében Roy Marquardt, a Marquardt Aviation Co.-tól beszállt, és tőkét vitt az üzletbe. 1948-ban, a második pénz-ügyi év végén a James B. Lansing Sound Inc. 2500 $-nyi veszteséget könyvelhetett el, decemberre pedig a Marquard Aircraft Co. felé is 15 000 dollárra nőtt a tartozása. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a társaságot átveszi a Marquardt, Lansing pedig továbbra is megmarad alkalmazottnak.

1949 elején a Marquardtot megvásárolta a General Tire Co., mely társaság nem volt érdekelt a Lansinggel való további együttműködésben. A Marquardt és Lansing közötti kapcsolat megszűnt, ekkor hagyta el William Thomas - aki a társaság pénzügyese volt - Marquardt-ot és fontos szerepet kapott a James B. Lansing Sound Inc. vezetésében.

Szomorú befejezés

Az 1946-49-es periódus levelezéséből tudjuk, hogy az új vállalat problémáinak lelki és fizikai nyomása Lansing-re nehezedett. Valószínűleg a legnagyobb érzelmi nyomás akkor nehezült rá, amikor a vállalat fölött elvesztette az ellenőrzést a Marquardt felé felgyülemlett adósságtömeg következtében.
1949. szeptember 24-én az üzleti gondoktól elkeseredve saját kezűleg vetett véget életének.

1955-ig a hangfalakat "Jim Lansing Signature Sound" címkékkel látták el, a névhasználat körüli problémák miatt azonban hosszú tárgyalások után az Altec és Thomas megegyeztek, hogy az új társaság nem fogja ezentúl termékeit Lansing néven forgalmazni. Ennek megfelelően a jövőben a Lansing nevének nagy kezdőbe-tűi - JBL - jelképezték a társaságot.

William Thomas elkötelezte magát az egységes külső és belső tervezés mellett. Ahogy a konzumer hi-fi mozgalom előretört az 50-es években, Thomas megszerezte a cégnek Robert Hartsfield ipari formatervezőt, és együtt kialakították a Hartsfield rend-szert (amit Japánban a 80-as évek közepéig gyártottak).

Mind az Ampex Corporationnel, mind a Western Electric export divíziójával történő szerződéskötések olyan fejlesztéseket tettek lehetővé, amelyek eddig mellőzöttek voltak, pl. akusztikus lencsék és radiális tölcsérek kialakítása a színházak számára.

A mozirendszeren végrehajtott változtatások kellő alapot nyújtottak ahhoz, hogy igazából belevágjon a cég a PRO üzletbe is. A legelső ilyen próbálkozás a stúdiómonitorrendszerek területe volt.
A korai 60-as években a JBL a Capitol Records-szal kifejlesztette a 4320-as monitorrendszert, ami elindította a JBL-t ezen a "piaci ösvényen", és az EMI állandó monitorbeszállítójává vált. Ez hozzásegítette a társaságot, hogy a világ elsőszámú monitorgyártójává lépjen elő.
A rock and roll 60-as években tapasztalt feltörésével egyre nagyobb igény mutatkozott a strapabíró hangsugárzókra, melyek bírják a koncertek során felmerülő fokozott igénybe-vételt. Leo Fender, a Fender Guitar Co. tulajdonosa állította először, hogy a Lansing-féle alapterv, a D130-as az ideális hangszóró a gitáros rock-zenéhez. A Fender Giutar Co.-val kötött szerződés értelmében a JBL a 10"-esektől a 18"-esekig gyártott kifejezetten zenészek számára hangsugárzókat.
1969-ben Thomas eladta a JBL-t Sidney Harmannak. Harman vezetésével a társaság a relatíve szerény 8 millió $-os üzleti forgalomról 60 millióra nőtt. 1977 elején eladta a JBL-t összes többi hi-fi érdekeltségével együtt a Beatrice Foods-nak, majd három és fél évvel később visszaszerezte, és a cég ismét a hi-fi és pro piac élére törhetett.
Azóta a JBL az USA-ban a minőségi hangfalak egyik fő gyártója, és a tengerentúlon is jelentős erőt képvisel, mivel termékeinek több mint a felét külföldön értékesíti.

A JBL TÖRTÉNETÉNEK FŐBB LÉPÉSEI

1902 - James Martini Illinois-ban meglátja a napvilágot
1927 - A Lansing Manufacturing Company megalakul Los Angeles-ben
1934 - Douglas Shearer az MGM-től élére áll annak a csapatnak, amely megtervezi az első jól működő mozi-hangszórórendszert. Lansing fontos részt vállal a feladatból.
1937 - Shearer rendszerét a filmakadémia díjjal jutalmazza.
1941 - A Lansing Manufacturing Company-t megveszi a Altec Service Company.
1943 - Lansing új gyártástechnológiákat fejleszt ki. Ezek közé tartozott a laposhuzalos lengőcsévék gyors feltekercselése, valamint a magas frekvenciájú alumínium membránok hidraulikus formázása.
1943 - Lansing megtervezi a 604 Duplex hangfalat
1944 - Lansing és Hilliard újradedefiniálják a mozihangzást az A-4-gyel, a Voice of the Theatre másával.
1946 - Lansing új céget alapít, a James B. Lansing Sound Inc.-t, hogy hangszórókat és hangrendszereket fejleszthessen.
1947 - A JBL bemutatja a D-130 15"-es sugárzót, mely az első 10 cm-es lengőcsévével szerelt hangszóró volt.
1949 - James. B. Lansing meghal, William Thomas lesz a társaság elnöke.
1954 - JBL bemutatja a 375-ös magasdrivert. Ez volt az első 10 cm-es lengőcsévével szerelt sugárzó, melynek átvitele a 9 kHz-et is elérte.
1954 - Bemutatásra kerül a 075-ös nagy hatásfokú magasfrekvenciás ring-sugárzó.
1955 - Leo Fender beépíti a D-130-as hangszórót gitárerősítőjébe, ezzel a JBL betör a hangosítóiparba.
1958 - A JBL piacra dobja a Paragon térhatású házi hifi hangrendszert.
1962 - A JBL bemutatja az első kétutas stúdiómonitort.
1965 - A JBL nagyteljesítményű erősítőkben "T-áramkörös" kimenetet alkalmaz.
1968 - A JBL bemutatja a 4310-es, háromutas könyvespolc hangfalat. Ennek későbbi utódjai a 4311 és 4312.
1969 - Sidney Harman megveszi a JBL-t William Thomas-tól, és disztribúciós hálózata segítségével a cég gyors növekedést ér el.
1969 - JBL hangfalakat használnak a Woodstock-on és más nagy rockfesztiválokon.
1973 - A JBL elsőként mutat be 4 utas monitort.
1976 - A JBL monitorjai első helyre kerülnek a Billboard hangtechnikai minősítésében.
1977 - A JBL új helyre költözik, a kaliforniai Northridge-be.
1980 - A JBL bemutatja a levédett bi-radiális, egyenletes lesugárzású tölcsért.
1981 - Megjelennek a bi-radiális tölcsérrel szerelt monitorhangfalak, melyek nagy sikert érnek el.
1982 - Bevezetik a titániumot, mint a magasdriverek membránjának új anyagát.
1984 - A titánium dome-tweeterek bevezetése a hifi piacon. Segítségével 27 kHz-ig terjedő átvitelt értek el.