Mint egy igazi krimi. Az áldozatok száma 32. Kicsit belekukkantunk a kis-közepes zenekari pultok és a diszkós keverők lelkivilágába. Kíváncsiságunk mindenek előtt arra irányul, hogy a gyártók által feltüntetett (kalibrált) adatok mennyire fedik a valóságot. Nem foglalkozunk a funkcionalitással,
kezelőszervek minőségével, (pedig sok terméknél az is megérne egy misét) kivitellel, semmi mással: maradunk a minőségnél, pontosságnál. A mérések Smart Live 4.5 szoftverrel történtek.

Első lépésben azt próbáltuk kideríteni, hogy a pultok műszerei mennyire járnak közel a valósághoz, de ezt a kérdést gyorsan hanyagoltuk is. Ezen a téren megállapíthatjuk, hogy az igazság odaát van, azaz igencsak nagy a szórás, és pontatlanság. Alapszabály, hogy a keverők műszereinek feliratai semmit sem jelentenek, azokból következtetést levonni (pl. a kimenő jel valódi szintjére) nem érdemes. Ha valakinek mégis ilyen adatra van szüksége, akkor nincs más választása, mint egy kalibrált műszerrel kimérni a keverőjét, és a továbbiakban a mért adatokból kiindulni. A kirívó eseteket (azért van pontos műszer is) külön megemlítjük.

A szűrők pontosságának vizsgálata elvileg két részre lenne bontható. Elvárnánk, hogy egy keverőn megtalálható hangszínszabályzó potméterre ráírják, hogy a szabályzás hány Herzen történik. Rögtön leszögezhetjük, hogy ez az adat a pultok többségéről hiányzik. Tény, a diszkós mixerek esetében kevésbé érdekes ez a kérdés, a kis-közepes koncertpultoktól viszont alacsony áruk ellenére is elvárnánk, hiszen semmibe sem kerül még egy pár számjegy felszitázása. Hogy magunk ellen beszéljünk, megemlítjük, az emelés/vágás frekvenciájának feltüntetése ellen szól, hogy az olcsó kategóriás diszkós és zenekari/általános keverőkre kivétel nélkül igaz, hogy más az emelés és más a vágás tartomány csúcsának frekvenciaértéke. Ez az eltérés az esetek többségében 10-30%-os pl. 1050 Hz-es emeléshez 1230 Hz-es vágáscsúcs tartozik. Ez nem túl nagy probléma, ha a felvétel vagy produkció nem vájtfülűek részére készül, de jó tudni, hogy az alacsony ár itt is kompromisszumos megoldáshoz vezet.
Mindezek után az emelések vágások frekvenciájával részletesen már nem foglalkoztunk, így maradt azok mértéke.

A keverők túlnyomó többségén feltüntetik az emelés és vágás "várható" maximális mértékét, de csak a drágább készülékekről mondható el, hogy igyekeznek a feltüntetett adatokat betartani is. Ismerve az elektronikai alkatrészek gyártási szórását, amely ma már szégyen, ha a százalékos nagyságrendet eléri, szinte érthetetlen számunkra, hogy keletkeznek 10%-os nagyságrendű eltérések a feltüntetett adatokhoz képest.
De jó, ne legyünk nagyigényűek, fogadjuk el az olcsó húsnak híg a leve örökérvényű szabályt, és mondjuk ki, a mai alsó-közép kategóriába tartozó keverők emelés/vágás pontossága 10%-os hibán belül még jónak, talán 20%-ig elfogadhatónak, az alatt viszont bármilyen lágyszívűek is legyünk gyatrának tekinthetők.

Talán a legfontosabb adat a jel/zaj viszony, hiszen ez a keverő használatának módjától függetlenül a felhasználás során végigkíséri, rosszabb esetben végig kísérti a felhasználót. Tudjuk, egy profi hangforrás jel/zaj viszonya minimum
-80 dB, drágább eszközöknél ma már a -100 dB és -114 dB közé tehető. Ehhez képest az olcsóbb keverők -60 dB környéki teljesítménye egyáltalán nem mondható jónak. Ne feledjük, a dB logaritmikus arányt jelöl, tehát pl. -112 dB helyett -62 dB jel/zaj viszony egymilliószoros (!!!) zajt jelent. Az alsó kategóriában is elvárnánk a minimum -70 dB-t, és külön hangsúlyoznám, hogy az alapzajba "belezörgő" effektek, me-lyek akár 10 dB zajt is rátesznek a rendszerre (ez az alapzaj több mint tízszeresére ugrását jelenti!) még a legolcsóbb keverőktől sem elfogadható.

A készülékek torzításával - mint olvasóink is láthatják - egyáltalán nem foglalkoztunk. Ennek két oka, illetve megközelítése van. A bemeneti jelszintek megfelelő mértékű csökkentésével mindegyik keverő tulajdonképpen torzítás-mentessé tehető. Magyarul, ha valaki értelmesen használja a készülékeket, akkor nem kell számottevő torzítással számolnia.
Másrészről minden betorzítható, még normál, nem túlvezérelt bejövő jellel is, elég a szintet feltekerni, egy-két emelést rátenni, és biztos a hatás. Persze változó, hogy melyik készülék hol kezd torzítani, "mit bír ki" de ezen értékek mérése annyira sokféleképpen lehetséges lenne, másrészről a kapott értékek annyira kevéssé lennének "beszédesek", hogy nem láttuk értelmét belemenni ebbe a méricskélés-sorozatba. Ráadásul ahány DJ vagy technikus, annyiféleképpen használja a keverőjét: van, aki a műszerre hagyatkozik, (legyen az bármilyen pontatlan is) mások állandó állásban tartják a bejövő-szint potit, vagy véletlenszerűen
állnak a bejövő-szintek és a későbbi szabályzókkal ellensúlyozzák azokat, és ez mind-mind befolyásolja, hogy a keverő mennyire torz jelet fog továbbküldeni.

Mindezek után kívánunk kellemes szemezgetést. Remélhetőleg sokan lesznek, akiknek segítettünk választani!

(Az alábbi keverőket teszteltük: Alesis Multimix 12FX, Allen&Heath Xone:92, Alto L-8, Alto S-6, Alto S-8, Behringer DJX400, Behringer DJX700, Behringer Eurorack UB1222FX-PRO, Behringer Eurorack UB1622FX-PRO, Behringer VMX200, Crest Audio xr20, Dynacord CMS 1600, Dynacord PowerMate 1600
Ecler nuo2, Ecler SmacPro30, Jaytec DJM-3, Numark DM1002MKII, Numark DXM06, Phonic MM1705a, Phonic MX300, Pioneer DJM-1000, Pioneer DJM-300-S, Pioneer DJM-600, Reloop RMX-40DSP, Reloop Scratch2, Soundcraft Compact4, Soundcraft Compact10)

Folytatás az újságban!