10.

A zenészek akkor érzik legjobban magukat, akkor tudnak a legjobban játszani a színpadon, ha hallják, amit hallani szeretnének. Természetesen a rutinos monitoros és stúdióban dolgozó hangmérnökök már nagyon jól tudják ezt. Ez nem azon múlik, nem azt jelenti, hogy mekkora hangteljesítményre van szükségünk vagy hogy hány darab monitorláda szükséges az igények kielégítéséhez. Ez most tisztán pszichológia. Sokan tudják, hogy ez mennyire igaz. Ha valaki stúdióban vagy monitorkeverő mögött tölti a fél életét, akkor az tudja, hogyan lehet örömöt szerezni a zenészeknek. A tudásod 90 százalékban tisztán elméleti tudás és 10 százalékban varázslat. És sokszor ez a 10% varázslat tesz mindenkit boldoggá. De nem feledjük el, hogy tudás nélkül nem vagyunk képesek varázsolni. És érvelni is nehéz.

9.

A hangsebesség 340 m/s a tengerszint körüli magasságban, 20 °C-os és 4%-os páratartalom esetében. Ez miért olyan nagyon fontos? Mert ha értjük, hogy a hang hogyan terjed, automatikusan többet tudhatunk a mikrofon elhelyezéséről, a delay tornyok beállításáról, és a fő-array és a backline delay viszonyairól. Fontos tudnunk, hogy a hangsebesség változik, ha a hőmérséklet vagy a páratartalom, vagy a tengerszint feletti magasság változik.

8.

Inverz négyzetes törvény (1. kép). Ha a hangforrástól mért távolságot megduplázzuk, akkor az akusztikus teljesítmény a negyedére csökken. Ez a törvényszerűség érvényes mind a mikrofontechnikában, mind a hangszórók világában. Ezáltal meghatározhatjuk, mekkora teljesítményre lesz szükségünk. Például, ha be szeretnénk hangosítani egy 20 mx60 m-es területet, viszont a következő előadáson a hallgatóság 40 mx120 m területen helyezkedik el, akkor mennyivel több teljesítményre lesz szükségünk ugyanakkora hangnyomáshoz a teljes területen? Körülbelül négyszer annyira.

7.

Az egyenlő hangosság érzete. Az 1930-as években Harvey Fletcher és kutatócsoportja a Bell laboratóriumban készített néhány kísérletet, amelyek eredményeit grafikonon ábrázolták (2. kép). Ezekből a testekből kiderült, hogy az emberi fül a középmagas frekvenciákra érzékenyebb, mint a mély vagy magas frekvenciákra. Más szóval, 100 Hz hangot akkor hallunk ugyanolyan hangosnak, mint 3,5 kHz-et, ha annak teljesítménye 15 dB-lel nagyobb, mint a 3,5 kHz-é (feltéve, ha a 3,5 kHz 85 dB volt). Ezért van szükség különböző teljesítményekre a különböző frekvenciatartományokban dolgozó hangsugárzó rendszerek esetében.

6.

A torzítás borzalmas, kivéve, ha része az elképzeléseknek. Gyakran megrökönyödünk látszólag hozzáértő embereken - akik egyébként úgy tűnik, tudják, mit csinálnak -, hogy mennyire torzít a rend-szer, amin dolgoznak. Az első lépes lenne felismerni és tanulni a különböző esetekből, a rossz csatlakozásokból, a hideg forrasztásokból, ismerni a gain-struktúrát. Másodszor, és talán ez a legfontosabb, megtanulni, hogyan lehet hallani, felismerni a torzítást. Ez egy harmonikus torzítás? Vagy az egyik csatorna túlvezérlése? Időszakos vagy állandó? És harmadszor, kérlek, csináljunk vele valamit!

5.

Ugyanaz a hang, két hangforrásból érkezhet fázishelyesen vagy ellenfázisban. A tér különböző pontjaiban a két hangforrás hangja szintén lehet fázisban, illetve ellenfázisban. Például, egy helyiségben a frekvenciák csomópontjai és kioltási pontjai állóhullámokat eredményeznek. A mérőmikrofonunkat e helységben elhelyezve könnyedén leolvashatjuk analizátorunkról az eredményt, és lényeges, hogy ezt a mérést a helyiség több pontján el kell végeznünk ahhoz, hogy pontos képet kapjunk az ott uralkodó akusztikai
viszonyokról, és kompenzálhassuk azokat - vagy hogy megfelelően helyezhessük el hangsugárzóinkat (3. kép).

4.

Az a hang, ami nincs rögzítve, azt csak odaképzelni lehet. Hiába használunk csoda-effekteket vagy bármilyen varázslatos kütyüt, amivel megpróbálunk egy SM57-ből U47-et csinálni, maximum nemkívánatos torzításokat hozunk létre. Az SM58 és az SM57-es mikrofon nagyon jó, de nem mindenre. Amit nem hall, azt hiába próbáljuk kipasszírozni belőle. És itt jöjjön egy alapigazság: a hangláncunk annyira erős amennyire a leggyengébb láncszeme.

3.

Az előadás hangjának párosulnia kellene a zenei műfaj hangzásával. Glenn Miller zenéje nem szólhat úgy, mint egy rock. A rock nem klasszikus zene. A klasszikus zenének nem ugyanaz a hangrendszer kell, mint a rocknak. Mindig vissza kell mennünk az eredeti forrásokhoz, hogy megértsük, milyen hangzást illene kevernünk. Érdemes követnünk azt az utat, amit az adott zenekar a felvételek során követett, effektekben, EQ beállításokban, processzálásban. Figyelembe véve, hogy az előadás, jellegéből adódóan, milyen hangzást igényel.

2.

Földelés, testelés (4. kép). Talán az egyik legfontosabb dolog, amit egy technikusnak álmából ébredve is értenie és alkalmaznia kellene. Ha az audió rendszerünkben egynél több eszköznek van saját földelőse vagy különböző rendszereket kötünk össze és a földpontok potenciálja különbözik egymástól, biztosan problémáink lesznek a brummal. A másik melegágya e szörnyetegnek, az aszimmetrikus és szimmetrikus csatlakozások nem megfelelő keveréke. Az elektronikai alapok megfelelő ismerete és használata a biztosítéka a gyors és hatékony földhurok kezelésének.

1.

Gain-struktúra. Ez a fő fogás. A valódi kihívás, amit ha nem tanultunk, nem értünk vagy elfelejtettünk, biztos, hogy csak egyre nagyobb gondot fog okozni. Ha ez az apróság nincs rendben a rendszerünkben, biztosak lehetünk benne, hogy nagyobb a zajunk, nagyobb a torzításunk, mint kellene, és előbb fog gerjedni a rendszerünk mint azt képzelnénk. Minden eszköznek és minden bemenetnek, kimenetnek van egy optimális szintje. Ha ezen szintek alatt hajtjuk a rendszerünket, egy zajgyárat hozunk létre. Igen, vannak zajmentesítő eszközök, de minek, ha egy kis tekervényhasználattal kispórolhatjuk őket - és megmarad a pénzünk, és a hangunk is. Ha e szintek felett hajtjuk rendszerünket, akkor azon felül, hogy elvesztjük a headroomunkat, ismét a 6-os pontnál tartunk. És mint tudjuk, ezt később csodakütyükkel már hiába...

Végül még egy példa: ha van egy wireless mikrofonrendszerünk aminek szabályozható a kimenete, line és mic szint között is, és mi mic szinten használjuk a keverő mic bemenetéhez, több zajt termelünk a rendszerünkbe mintha a wireless rendszert line szinten illesztenénk a keverőnk line bemenetéhez. Miért? Mert fölöslegesen lecsökkentjük a wireless rendszerünk kimenetét, amit utána a keverő mikrofon előfokával visszaerősítünk, természetesen minden zajjal együtt.