A világítástechnikában, látványteremtésben fontos szerepet játszhat a színpadtérben a fénycsóvák érzékelhetővé tétele. Gyakorlatilag a levegő fizikai tulajdonságait kell mesterségesen befolyásolni, valamilyen reflexiós anyagot juttatva a kilépő fénysugár útjába.
Talán mindenki emlékszik a diszkó-korszak hajnalán mindent elborító eper vagy vanília "illatú" szmogra. Ez a füstgéppel gyártott olajköd csak az egyik lehetséges alternatíva, sajnos sokan még mindig nem ismerik a további, finomabb lehetőségeket. Kezdjük a lehetséges eszközök, technikák felsorolásával.

A kívánt hatás eléréséhez (normális esetben hogy meglátsszon a fény a levegőben), valamilyen reflexiós anyagot kell a légtérbe juttatni vagy a levegőben meglévő anyagokat kell láthatóvá tenni. Ez elméletileg bármilyen olyan porszerű anyag lehet, amely a levegőben rövidebb-hoszszabb ideig lebeg, illetve gázok, folyadékok porlasztott, párologtatott, esetleg fagyasztott halmazállapotú összetevői. Gyakorlatilag még további, szerteágazó feltételeknek meg kell felelnie az adott anyagnak, különösen, ha embereket is beengednek az adott térbe.

A legelterjedtebb megoldást az olaj-füst jelenti, ebben az esetben egy speciális folyadékot elégetnek (bár az elpárologtatnak kifejezés talán pontosabb lenne) egy nyitott, speciálisan kivitelezett kazánban. Egy-szerűbben azt szokták mondani, hogy egy izzó fémlemezre olajat fecs-kendeznek ami ott elég, és a füstje kijut a gépből. A technikai megvalósítás valamivel bonyolultabb, de a lényeg valóban hasonló.Egy másik lehetőség, amikor a levegőben jelen lévő vizet láthatóvá teszik, vagyis ködöt generálnak. Ezt technikailag egy kompresszorral oldják meg, a beszívott levegő hirtelen nyomásváltozáson esik át, aminek hatására a víz kicsapódik (hasonló folyamat, mint amit a természet produkál a nyári gomolyfelhők "legyártásához", de természetesen néhány technikai trükkel tuningolva). A biztos eredményesség, és az egyenletes eloszlás elősegítésére ebben a rendszerben is alkalmaznak olajos folyadékot, de ez nem ugyanaz, mint az olajos füstgépekben alkalmazott folyadék! (A két típusú folyadék egymással nem összecserélhető, mert az eredménytelen működésen túl a technikai eszközöket is károsíthatják.)
További, szintén régebb óta rendelkezésre álló megoldás a száraz-jég, amely speciális, csak a padló-szinten szétterülő füst/köd réteget hoz létre. Ebben az esetben a szilárd halmazállapotú, fagyott széndioxid-gáz (ezt nevezik szárazjégnek) melegítés hatására halmazállapotváltozáson megy át, úgy, hogy a szilárd állapotból a folyékony állapot ki-hagyásával rögtön gáznemű állapotot vesz fel, miközben a levegőben lévő vízpárát "kicsapja", vagyis az előző módszerhez hasonlóan ködöt generál. A jelentős különbség az előző módszerhez képest, hogy a szárazjég a fagyott állapot miatt (a széndioxid megközelítően -70 fokon szilárdul meg) nagyon lehűti a ködöt, amely a melegebb hőmérsékletű helységben a legalacsonyabb pont felé mozdul el, így a köd szétterül a terem (vagy színpad) padlóján. A technikai megvalósítás általában a jég forró vizes olvasztásán alapul, ezt vagy ráfecskendezik a jégre, vagy a jeget merítik a forró vízbe. A lényeg, hogy a jég gyorsan, nagy felületen tudjon olvadni, és legyen elegendő vízpára a közelben.

Nagy vonalakban ezek a technikai lehetőségek állnak rendelkezésre a füst/köd előállítására. Ez azonban még nem minden, hiszen további kiegészítő eszközök is felhasználhatóak a hatás fokozására. Léteznek buborékokat, fehér habot, csillámport, konfettit a légtérbe juttató eszközök is, így igazán széleskörű eszközpark áll rendelkezésre, az atmoszféra befolyásolására.

Az elsődleges hatáskeltő eszközökön túl, további segédeszközöket is fel lehet, és olykor fel is kell használni a kívánt hatás eléréséhez. Most ezekről egy rövid áttekintés.
Elsőként a legfontosabb, szinte minden helyzetben jól használható se-gédeszköz: a ventilátor!
Elméletileg bármilyen ventilátor megteszi, amely képes a levegő mozgatására, gyakorlatilag azonban itt is meg kell felelni a biztonságtechnikai előírásoknak, és néhány további fontos szempontnak is: lehetőség szerint nagy felületen, halkan, változtatható intenzitással lehessen mozgatni a levegőt. Fontos, hogy masszív védőrácsok védjék a forgó alkatrészeket, a ház könnyen mozgatható és rögzíthető legyen. Szempont a szélsőséges üzemeltetési körülmények eltűrése, a szeny-nyeződésekkel szembeni ellenállóság (ezeket a feltételeket a kínai piacon beszerezhető "bólogató" szobai ventilátorok nem képesek teljesíteni).
További, bár elég korlátozott lehetőséget jelent a füst csöveken keresztül történő vezetése. Ezt a lehetőséget elsősorban a "hideg" füstök esetében lehet sikerrel alkalmazni (szárazjég), mert a forró olaj-köd a cső falán gyorsan lecsapódik. A csöveknek is meg kell felelniük a biztonságtechnikai követelményeknek, és főként színházi alkalmazásoknál a látványt sem szabad rombolniuk (jobb a matt-fekete, mint a neon-sárga szín).

Végül néhány szó az alkalmazásról. A füstgépből előtörő gomolygó fehér felhő talán a diszkókban még megállja a helyét, de színházakban, koncerteken már finomabb megoldásokra van szükség. Ha az előadás közben jobbról a színész, balról pedig egy azonosítatlan fehér karfiol jelenik meg, akkor valószínűleg valami el van rontva. Léteznek olyan dramaturgiai helyzetek, amikor ilyen hatásra van szükség (például egy varázslónak kell hatásosan megjelennie a színen), de nagyon meg kell választani az alkalmazás módját, különös tekintettel a következő hatásokra: a füstfelhő fehér, így nagyon intenzíven "megjön" rajta az összes fény, elnyomva a szereplő hangsúlyát. A felhő növekszik, valamilyen, általában nehezen kiszámítható irányban mozog, így elvonhatja a figyelmet a jelenet fontosabb szereplőiről. A füst illata, még ha "szagtalan" változatot is alkalmazunk, a nézők egy részében köhögést válthat ki, így rontva egy jól felépített monológ átütő erejét. (Az első sorokban ülő nézők néha már akkor is köhögnek, ha meglátják a feléjük terjengő füstöt, és mint a tüsszentés, a köhögés is "ragadós", így végül a fél nézőtér köhécsel a nagyjelenet alatt.) A színházakban így inkább a ködgépek használata az ésszerű választás.
Koncerteken is lehet rosszul alkalmazni a jól működő eszközöket: talán a legnehezebb a megfelelő telítettség eltalálása, az sem jó, ha átláthatatlan szmog veszi körül a szereplőket, és az sem, ha csak a színpadon átvonuló felhőkön villan meg a fény.

Kétféle megoldást lehet alkalmazni: vagy a színpadon dolgozó személyzet kezeli az eszközöket, és az adott helyzethez igazodva szabályozza a kibocsátást vagy a vezérlőpultról, DMX vezérléssel kezelik az eszközöket. Mindkét esetben fontos szerep jut a ventilátoroknak, önmagában nem célszerű füstgépet lerakni. Azt gyakorlatilag
nem lehet előre meghatározni, hogy a füst milyen irányban fog elmozdulni, így a színpad mindkét oldalán kell eszközöket telepíteni. (Általánosnak te-kinthető az oldalanként egy füstgép, hátul egy vagy két ködgép alkalmazása.)
Az összes hatáskeltő eszköz üzemeltetésénél figyelembe kell venni a következő szempontokat: az eszköz elhelyezése ne zavarja a színpadon folyó munkát. (Ne a színészeknek kelljen átugrálni a járásban terpeszkedő gépet.)
A kibocsátott füst ne zavarja a szereplőket, nézőket, közreműködőket. (Ákos-koncerten a ködgép a széken ülő, hangszeréhez szegezett gitárost tartotta konstans ködfelhőben. Az első tíz percben még mosolyogtam a szerencsétlen próbálkozásokon, ahogy megpróbálta elrugdosni a gépet, de a harmadik szám után már nem csak a gitárost idegesítette a helyzet. Talán csak a színpadi személyzet nem vette észre, mi is lenne a feladata.)
Avatatlan személyek ne férhessenek a gépek kezelőszerveihez. (Gyerek-előadás szünetében a színpad elején álló gépet megkaparintotta néhány élelmes gyerek. A szünet végére vágni lehetett a füstöt, és a gépet is újra kellett tölteni.)
Mindig a megfelelő segédanyagokat, üzemanyagokat töltsük a gépekbe. (Táncszínházi előadáson "elcserélődött" a füstgép és ködgép folyadéka. A gépekből kiömlő és lecsapódó olajfoltokon estek-keltek a táncosok.)

Számtalan hasonló példát tudna felsorolni szinte minden gyakorló szakember, csak remélem, hogy ennek a témának a megírásával hozzájárulhatok néhány sikeresebb előadáshoz vagy legalább azt a szegény gitárost hamarabb mentik ki legközelebb.