Lapunk hasábjain nem sűrűn találkozhattak stúdiótechnikai eszközök bemutatójával, stúdió monitort pedig még sosem teszteltünk. Ideje hát megtörni ezt a csendet, egyből a közepébe vágunk. Jobb alanyt nem is találhatnánk erre, mint az idei TEC díjra jelölt közeltéri monitort.

A 2007-es stúdió monitor technológia díjért olyan nevekkel versenyzett, mint az Adam Audio A7, a Blue Sky Big Blue, a Genelec 8200/7200 DSP Series, a Pelonis Signature Series PSS110P és a Tannoy Precision 8 iDP. Egyébként a pálmát végül a Genelec megoldása vitte el.

A Dynaudio céget eredetileg 1977-ben alapították Dániában. A gyár kimondottan hi-fi sugárzók készítésére specializálódott. Tevékenységi körét később kiterjesztette az autóiparra, a Volvo és Volkswagen exkluzív modelljeibe készített high-end installációkat. 1990-ben nyitott a pro-audio piac felé, és megalapította a Dynaudio Acoustics névre keresztelt divízióját. Az új cég csak és kizárólag a professzionális piacra szánt monitorsugárzók tervezésével és gyártásával foglalkozik. 1999-ben stratégiai szövetségre léptek a jelfeldolgozás terén kimagasló szaktudással rendelkező TC Electronic-kal. A nagyobbik, AIR monitorszéria tagjaiban a TC áramkörei biztosítják a teljes hangfal-menedzsmentet. Hosszú lenne itt felsorolni, hogy milyen nagy presztízsű stúdiókban dolgoznak Dynaudio Acoustics monitorhangfalak, de annyit azért érdemes megemlíteni, hogy Magyar Rádió külföldi produkciók által közkedvelt 22-es nagyzenekari stúdiójában is egy AIR-rendszer biztosítja az THX minősítésű 5.1-es lehallgatást. A szerényebb paraméterekkel bíró, és így kedvezőbb árú BM széria jelenleg 9 tagot számlál (BM5 Compact, BM5, BM5A, BM6, BM6A, BM9S, BM14S, BM15, BM15A). Kicsit megtévesztő, hogy a számozásból nem lehet egyértelműen következtetni a beépített sugárzó méretére, de a számok azért valamelyest utalnak a növekvő méretekre. A cikkünk tárgyát képező BM6A már a második revízióját éli meg, az MK2-es modellt 2007 elejétől lehet megvásárolni. A dobozára ez van írva: "Ha benne van, azt hallani fogod."

Kíváncsian vártam hát a tesztet. Megérkezett a két tekintélyt parancsoló, komor fekete doboz. Súlyra se nem nehéz, se nem könnyű. Kicsomagolva kellemes harmónia tárult elém. Ívelt vonalak, szép forma, lágy, selymes színek. Ez egy ék-szer. Tetszik az anyagválasztás is, minőségi hatást kelt. A sugárzók sem mindennapi méretűek. Hatalmas, 1.1"-os selyemdóm magasát csak egy csillogó fémcsillag védi katonásan. Az alutekercses sugárzó ferrofluid hűtést kapott. Alatta pöffeszkedik a 6.9"-os, szintén aluhuzalos, öntvénykosaras mélysugárzó. Az impozáns porvédő sapka becsapós, ugyanis a membránt hőformázással, műanyag alapanyagból alakítják ki, így egy, feszültségmentes darabból áll. Legalul két LED: egy zöld (végre nem kék!) az üzemkész állapot, egy piros pedig a védelmi áramkörök működésének visszajelzésére. Mivel határozottan, de szinte hallhatatlanul fog a védelem, hasznos lehet a mindennapokban ez a kis figyelmesség. Már csak azért is, mert hasonló méretű vetélytársaival összehasonlítva kisebb hang-nyomás előállítására képes a BM6A MK2, így kis térben, közelről hallgatva is el lehet érni azt a hangerő szintet, ami neked még a kellemes zenehallgatást biztosítja, de a doboznak már a fájdalmat. Számos áramkör védi a monitort (mindkét végfoknak és a bordának is van külön hőszenzora, plusz a magasra is vigyáz egy áramkorlát), a piros LED bármelyik működése esetén felvillan. Hátulján hatalmas, túlméretezett hűtőbordát találhatsz, mely több órányi nyúzás után is csak kézmelegre hevül fel. Mellette a csatlakozók és kezelőszervek. Bemenetből sajnos mindössze csak egyet kapunk, egy sima XLR-t. Szabályzószervből viszont annál többet. Bemeneti érzékenysége állítható a szabványos -10 dB, 0 dB, +4 dB értékekre, és igény esetén mélyvágás is bekapcsolható, 2 érték közül választhatsz. Ez jól jöhet, ha szubsugárzóval használod, mondjuk egy 12"-ossal szerelt BM14S-sel. Különböző szűrőkkel a saját teredhez lehet hangképét alakítani. A mély filter állításával a falfelületek távolságának hatását küszöbölheted ki, a középpel a keverőasztal nagyméretű felületének középemelését, míg a magassal ízlésednek és a lehallgatóhelyiség adottságainak megfelelően állíthatod be a kívánt hangzást.

A még bejáratás alatt levő monitor kellemes összhatást tett rám. Nem minden stílus fekszik neki igazán, de ebben az árkategóriában ez még nem is elvárható. Az univerzális monitorokat valahol a BM6A árának kétszerese felett kell kezdeni keresgélni. Mindemellett élmény volt hallgatni. Pontosítanék: hosszú távon is élmény volt hallgatni. És ez a nem mindegy. Hogy egy átdolgozott nap végére mennyire fárad bele a füled és a pszichéd. A/B tesztben összehasonlítva egy A7-essel elsőre nem tűnik olyan élénknek, részletezőnek, karcos helyett selymes a magasa, mintha egy jótékony fátyol borulna rá. Nem is megy olyan magasra, papíron "csak" 21 kHz a teteje (az alja meg 40 Hz). De háromnegyed óra múlva már ez nem tűnik fel, sőt, most már kifejezetten idegesít az A7 erőszakossága. A BM6A dinamikája mesés. Elektronikus zenéknél (Visua - Energy) jön ki igazán, hogy az ütemes bassdrum mellett a kétszer-háromszor olyan tempóval, monotonul zakatoló baseline is jelen van a zenében, sőt érvényt is szerez magának. Gyakorlatilag átértékeli a művet, ha eddig más hangrendszeren hallgattad. Önállóan használva is igen kellemes és mélyre menő alsó tartománya van a BM6A-nak, megpróbál minden útjába kerülő hangot lesugározni. Jean-Michel Jarre új albumáról a Fresh News első üteménél tisztességesen kitér a membrán, a sugárzó méretéből adódóan ez a hang itt a hallható, de nem az érezhető tartományba esik - de legalább megpróbálja lesugározni, és nem eltussolni. Jamiroquai zenéjénél is szépen osztotta az alsóbb regisztereket: kellően szubos, mégis feszes, határozott volt. Az angol "punch" kifejezésre sajnos nincs jó magyar szó. Na, ez a láda tudja ezt. Ezek a modern, expandált zenék nagyon fekszenek neki, a klasszikus funky ütemeknél viszont nem hozza a formát. Kool&The Gang és Bootsy Collins zenéihez valószínűleg már mindenképp szükség van a szubsugárzóra. Bootsy különösen kritikus Soul Sista c. számánál a 28 mm-es magas artikulált sziszegő hangokat produkált a fekete énekesnő torkából, pedig a refrénben nem kevés sz-hangzót vonultatnak fel. A Mezzoforte-féle fúziós jazz muzsikánál nagyon egyben van a zenekar, örömzenélést hallhatunk. Az elektromos bőgő virtuóz játéka jól lejön.

Egy ilyen modern sugárzón főleg a modern zenék szólalnak meg igazán. És a klasszikusok. Én sem értem miért, de így van. Elővettem hát a Chesky Records audiofil tesztlemezeit, meg pár általam kedvelt és sokszor sokféle sugárzón hallott nagyzenekari művet, és csak hallgattam, csak hallgattam, csak hallgattam. A Bass Resonance Test-en, ahol egy jazzbőgős végigskálázza akusztikus hangszere hangtartományát már igen sok láda elvérzett. Turbulens reflexnyílások, rezonáló dobozok, belül mozgolódó alkatrészek estek már áldozatául ennek a számnak, de itt semmi. Megvan a húr pendítésének éle, remek tranziensekkel, mégis hallani, hogy meg van ágyazva alatta rendesen. Semmi maszatolás. Ez az élet megtalálható fúvós zenekarnál is. A rezesek "reccsenése" megfelelő mennyiségben és színezetlenül, fület nem bántóan van jelen. Becsukva a szemem csak kapkodtam a fejem, hogy a Solisti New York fúvósai mindig máshonnan szólalnak meg. És nem ők rohangásztak a színpadon Stravinsky The Royal March c. művének előadása közben, mindössze a szép térábrázolásnak köszönhetően el lehetett különíteni, és egyesével meg lehetett számolni őket. És ez igaz vonósokra is. Az Orquesta Nova Wapango-jánál már a tér mélységét is érezni, nem csak a szélességét. Minden bent szól egy teremben, abban a teremben, amiben én is ülök, és nem két hangfalból tör felém a hang.

Két téren nem hozta ízlésemet a BM6A. Vokális szerzeményeknél és rockzenénél. Rebeca Pidgeon hangjának kifejezetten jól áll a halvány fátyolosság, de ahol csak és kizárólag ének szólal meg, ott picit fakónak, tompának, élettelennek hat. Phil Collins gospelje esetében kicsit olyan, mintha Phil három lépést hátrébb lépett volna és nem üzemelte volna be torkát a fellépés előtt. Egyik nagy kedvencem, a The Cult 1987-os Electric albuma. Klasszikus, angol, egyszerű, letisztult rockzene, teljesen analóg láncon felvéve. És az egyik kedvenc pergőhangom, ami most nem úgy szólt, ahogy kellett volna. Valahogy nem volt meg a húzása, csak püföli Les azt a nem annyira megfeszített bőr. Ide nyers hangzás kell, nem finomkodás.
Egy szó, mint száz: tetszett. Leginkább projekt stúdiókba tudnám ajánlani, ahol változatos igényeknek kell megfelelni. Bár nem tökéletes, mégsem visz nagyon az erdőbe. Egy ezen megalkotott felvétel nagy valószínűséggel megállja a helyét bármilyen kommersz eszközön visszahallgatva is. Kifejezetten korunk modern hanghordozóira szánt anyagok készítésére tudom leginkább elképzelni, akár térhatású mixek lekeveréséhez is. A elektronikus zene, a jazz és a klasszikus zene szinte minden válfaja jól áll neki. Hazavinném.

Ára: bruttó 393 600 Ft/pár