Azon a hétvégén látogattunk le a klubba, mikor AXE Bom Chicka Wah Wah partija szaggatta a dobhártyádat, tépte a retinádat. Mivel azonos időben került megrendezésre a VOLT fesztivál is, sajnos viszonylag kevesen voltak a Colossoban. Az ízléses flyer-ekkel teliplakátolt városban könnyű volt megtalálni a helyet, bárkit megkérdeztünk, tudta, hol van a klub. A bevásárlóközpont oldalában elterülő hatalmas parkoló várja az odalátogatókat, de ez a tűzfalas, kietlen, kicsit szürreális kép rögtön átcsap egy anyaméh szerű érzéssé, ahogy belépünk a klub ajtaján.
Kellemesen duruzsoló zene, nagydarab, de meglehetősen kedves ajtónállók, loungeszerű, színváltós világítás, lekerekített, buborék formák, sötét tónusú, ízléses textiltapéta fogad minket. Kicsit Cocoon utánérzésünk van, de ez jó. Ez a kacskaringózó hajó vezet az első bárpulthoz: e mögött a nagyterem, balra a kisterem, jobbra a mosdó található. Végre egy normális méretű bárpult, ahol ki van pakolva és meg van világítva az összes ital, így még akkor is ki tudom választani mit szeretnék inni, ha nem konkrét szándékkal mentem fogyasztani. Ez a pult a fal túloldalán is megismétlődik, de az már a nagyterem. Az árak felső-középkategóriásak, de egy ekkora, ilyen színvonalas klubnál ez normális. Akik spórolni akarnak, azok leshetik az italtőzsde alakulását, és rácsaphatnak a legjobb vételre.

A nagyterem további kettő pulttal büszkélkedhet. Ráadásul ezek kis szigetet alkotnak, teljesen körülállhatók, a mai trendnek megfelelően felületük tükörsimára lakkozott. Nagyon tetszett, ahogy a belsőépítész játszott a színekkel. Sötét, francia ruhába öltözött falak, mélylilától a babarózsaszínig játszó betétek, hófehér berendezési tárgyak olaszhonból. És minőség. Bármit megfogsz, bármihez nyúlsz, érzed, hogy nem sajnálták rá a pénzt. És ez nemcsak a VIP-ben igaz, a legegyszerűbb bárszékről is visszaköszön. A formákkal is hasonlóképpen kacérkodtak. A lekerekített felületek, egymásba futó ívek hegemóniáját pont megfelelő mértékben törik meg a csúcsos csillárok, arisztokratikus szegélyek.

Az arénaszerű, kör alakú tánctéren döbbenet mélyhangokat lehet érezni. A szubokat a kör közepe felé irányítva, félkör alakban helyezték el. Ez már nem is a hallható, inkább a vesekőleverős kategória. Érzed, hogy olyan alkatrészek is megmozdulnak a füledben, amik eddig nemigen mocorogtak. Ezt egy elektronikus zenére hangolt ütős középtartomány egészíti ki cincegő magasokkal. Hallhatóan van tartalék a cuccban. Ha már nem bírod, ahogy osztják az ütemet, menj kijjebb. Megteheted, hiszen a táncteret rengeteg, pár lépcsőszinttel eltolt terület veszi körül. Így felülről láthatod, ahogy tombol a tömeg, és ez téged is spannol. És tudsz is pörögni, hiszen a nagyterem légterében a hangkép nem változik jelentősen, mindössze a mélyek mennyisége csökken.

A kiemelt, megvilágított DJ-pultban jellemzően 3 arcot látsz: az aktuális bakelitforgató mellett külön LJ és VJ alakítja a látványt. Van is mivel dolgozni, hiszen a klub méretéhez képest döbbenet mennyiségű lámpát, vizualizációs eszközt pakoltak be. Az Adamvision nevével fémjelzett egyedi kameravezérlővel, videómátrixszal és a Resolume-mal olyan látványvilágot lehet létrehozni, amit nem sok helyen láthatsz országunkban. Pl. nagy zoomtartományú kamerával a klub legdögösebb pipijét befogva odavarázsolhatod a DJ-pultba, majd egy ütemre lüktető vízfüggönyt ráhúzva erre, kivetítheted a kisteremben. Nem kispályás. Persze ez az összekábelezettség a hangra és a fényre is igaz, mivel nagy bulik alkalmával a kisteremben nincs önálló műsor, azt egy eltolható fallal összenyitják a nagyteremmel. Így ugyanaz szól mindkét helyen, sőt, az előtérben is, valamint a fényt is a nagyterem Pilot 3000-éről vezérlik!

A kisterem teljesen más világ. Nyugodtabb, letisztultabb. Itt inkább barna érvényesül bordóval, és határozottak a vonalak. Minden merőleges vagy párhuzamos. Halkabb a zene, klasszikusabb is, a galérián lehet ücsörögni, beszélgetni.
Ez az "öregebb" korosztálynak szól, rádiósabb zenékkel. Hatalmasat lehet itt is bulizni, családiasabb légkörben.