Az úton

Végül aztán a Quartz-cal kezdett dolgozni, akiknek volt saját P.A. rendszerük. Amikor a zenekar nem használta, megengedték Micknek, hogy bérbe adja azt magával együtt. Ez olyan lehetőség volt Big Mick számára, mely kivezette a fémipar sötétségéből a rockkoncertek fényeihez. Rövid idő és számos kaland után Big Mick azt vette észre, hogy állandóan egy kis fénytechnikai cégnek dolgozik Kevan Wilkins-szel. Egy rövid beszélgetést követően egy kölcsönző céget alapítanak, Concert Lighting néven. A sok fénytechnikai munka közben Big Mick ráeszmél, hogy hiányzik neki a hang világa. Szabadúszóvá válik és egy Max Volume nevű céggel dolgozik Bob Doyle-lal, aki a mai DiGiCo alapítója. "Bob azt modta nekem mikor az Armoury Show-val dolgoztunk, hogy ott lesz az az ember, Peter Mench aki a Def Leppard menedzsere, légy vele nagyon kedves, mert ő egy nagyfőnök. Ez a birminghami egyetemen volt. Én felpattantam a motoromra és elmentem megcsinálni a bulit. Mench odajött hozzám és azt mondta, tetszett neki a hang. Megkérdezte, hogy kész vagyok-e, és már mentem is Glasgowba, része lettem a turnéjuknak. Visszaültem a motoromra és hazamentem összepakolni." - emlékezik vissza az akkor időkre Hughes.


Ki az a Metallica?

Az Armoury Show-nál töltött másfél év, és a rengeteg punk zenekarral való koncert után, Mick mint punk-keverő ember híresült el. Történetesen az Armoury Show vezetősége felajánlotta neki, hogy egy új, fiatal bandával dolgozzon együtt. "Azt kérdeztem tőlük: ki az a Metallica? Akkor azt mondták nekem, csak egy heavy metal banda. Addig sosem hallottam hozzájuk hasonlót, de azt mondtam, menjünk, csináljuk. 1984 novemberében, a monitoros Pete Russell-lel (aki most az SSE-nél van), elindultunk a Ride The Lighting turnéra. Kezdetben klubokban, bárokban ját-szottunk. A keverő a bárpulton volt, és én mögötte álltam. Hihetetlen szerencsésnek érzem magam, hogy végig részese lehettem annak a folyamatnak, ahogy a Metallica a bárokból eljutott a stadionokba. Egyben kicsit szürreális is, hisz akkor része voltam ennek a növekedésnek és mégsem láttam azt. Akkor mi csak játszottunk, és jó hecceket csináltunk. Fellépésről fellépésre jártunk, nem foglalkozva semmivel. És akkor egyszer csak észreveszed, hogy szép színházakban lépsz fel, aztán félig megtöltesz stadionokat, és mielőtt magadhoz térnél, előre elfogy minden jegy, és több estén át megtöltöd az arénákat. Azóta sokan kérdezték, hogyan kerül egy fiatal fiú a nehéz fémek mellől az arénák frontkeverőjéhez? Hát én csak hallgattam és tanultam. Nagyon sokat tanultam Laurie Quigley-től, amikor mi Ozzy Osbourne-nal játszottunk. Azelőtt sosem léptünk fel még arénában. Akkor ő volt a vezető hangmérnök. Végig figyeltem őt, és most, kb. egy éve, hogy találkoztam vele, és megköszönhettem neki az akkori segítségét. A Metallica első stadionturnéja a Monsters of Rock volt Van Halen-nel."

Szakmai visszatekintés

Azon a turnén három keverő volt a frontban, és Big Mick Akeem Shultz-cal osztozott a Yamaha PM3000-en. Azzal a Shultz-cal, aki a Scorpions hangmérnöke volt. Kettőjük találkozása igen nagy hatással volt hősünk életútjára. "A mai napig nagyra tartom őt." - mondja Big Mick. "Akárhányszor hallottam őket, mindig fantasztikusan szóltak a koncertjeik. Mindannyiunkat kenterbe vertek a Monsters of Rock turnén. Egy-egy állomáson egy napunk volt a beállásra, és minden bandára négy óra jutott. Az első napon odajött Akeem a beállás végén és megkérdezte, hogy meghallgathatja-e a vokált. Utána a lábdobot kérte. Aztán elindult mikor én megkérdeztem, hogy ennyi? Erre ő: eleget hallottam, és elment. Mi ott a keverőállásban csak összenéztünk és annyit mondtunk, hogy ez lehetetlen. Aztán persze minden ment tovább, mi meg agyonszidtuk a P.A.-t. Mindannyian próbálgattuk, de egyikünknek sem tetszett az az S4-es rendszer. De amikor Akeemre került a sor, valami döbbenetesen szólalt meg ugyanaz a cucc, és mi tátott szájjal álltunk és figyeltünk. Csodálatos volt.

A legközelebbi alkalommal utána következtem, és az ő beállításai voltak a pulton. Figyelmesen végignéztem, és nem sok különbséget fedeztem fel az enyém és az övé között. Ez rendkívüli módon inspirált. Akkor Akeem végül is megmutatta az utat, és én szerencsés voltam, hogy vele oszthattam meg akkor a keverőt."


Big Mick tippje

Megkértem Mick-et, lásson el minket egy-két jótanáccsal. Azt kérdeztem: hogyan állsz neki egy munkának olyan bandával, akikkel soha nem dolgoztál előtte? "Azt szoktam mondani azoknak, akiket tanítok, hogy nem tudlak benneteket megtanítani arra, hogy mit gondoljatok a hangról, csak azt tudom megtanítani, hogy hogyan kell bánni az eszközökkel, és hogyan tudjátok elérni azt, ami a fejetekben van. De ehhez először valaminek lennie kell a fejetekben. Azaz úgyis mondhatnám, hogy kell lenni egy elképzelésnek arról, hogy minek hogyan kellene hangzania. Kell, hogy legyen egy koncepciótok amit szeretnétek megvalósítani. Enélkül nem megy! A Slipknot-ot hangosítottam sok évvel ezelőtt, és mindenek előtt meg kellett értenem az ő elképzelésüket, mert különben úgy hangzott volna a koncert mint egy vonatcsikorgás."

Mick felidézi, hogyan született meg a ma már legendás Metallicá-s lábdob hangzás. "A kezdeti időkben igen nagy szükség volt az erőteljes lábdob-hangra a cuccok gyengesége miatt. Amilyen sebességgel a dobos játszott a dobokon, képtelenség volt kihallani a részleteket a teljes dobhangból. Ekkor a szokásosnál jóval több magasat adtam a dobokra, és egy csapásra megszületett amit szerettem volna, és azóta is ez a tipikus heavy metal dobhang. Előttünk senki nem csinálta még így." Felfogni és megérteni, hogy a zenekar milyen hangzást szeretne és, hogy mit akar közvetíteni, ez a legfontosabb Big Mick számára. "Nem az album reprodukálásáról beszélek, hanem arról, hogy meg kell próbálni megvalósítani azt, amit a zenekar elképzel, amit csinál - azaz ami a zenekar maga. És mindig szem előtt kell tartani, hogy a banda nem hallja magát egységes egészként a színpadon az élő koncerten. Alapvetően téged bíz meg azzal, hogy létrehozd, valóra váltsd azt a hangzást, megértsd azt a víziót, amit ők elképzelnek, és létrehozd azt kifelé. Megtanultam a hosszú idő alatt, hogy sohase reagáljak azonnal. Amikor visszagondolsz egy döntésedre, akkor a legtöbbször azt gondolod, hogy ha vártál volna egy kicsit még, akkor több információd lett volna, és jobban döntöttél volna. Sokszor nehéz megállni, hogy ne reagáljunk azonnal, de azt gondolom, hogy ha minél visszafogottabbak és magabiztosabbak vagyunk, annál jobb lesz az eredmény, és nyugodtan gondolunk majd vissza a döntéseinkre. Először mindig gondolkodjunk! Minden koncert csak egyszer játszható el."


Üsd a dobot!

Ahogy a Metallica egyre népszerűbb lett, Big Mick-nek lehetősége nyilt tapasztalatot szerezni különböző technikákkal, azért, hogy a hangzás minél egyedibb és keményebb legyen. Az egyik ilyen, egyáltalán nem hétköznapi technika, a doboknál alkalmazott c-ducer gate. "Még most is az összes turném, és közel 1500 show után elgondolkozom, mit lehetett volna jobban csinálni. Van-e jobb vagy hatékonyabb megoldás valamire, mint amit alkalmaztunk."

Az elégedettség nem szerepel Mick szótárában. És ha már a könyveknél tartunk, Mick egy kétlábon járó enciklopédia vagy ha még pontosabbak szeretnénk lenni egy egész könyvtár. Márpedig mindannyian tudjuk, hogy mennyi történet lapul egy könyvtárban. Nos, Mick fájdalommal, örömmel és sok tapasztalattal teli történetei számos könyvet megtöltenének. Hol is kezdjük? Metallica-val és a San Francisco-i Filharmonikusokkal? Vagy Steve Vai-vel? Vagy azzal az időszakkal, amikor Ozzy-val turnézott a Metallica és mind a kettőt neki kellett keverni? "Azt gondolom a legfantasztikusabb a moszkvai Monsters of Rock turné volt.Ez egy érdekes és hátborzongató történet, mikor egyszerre léptünk fel az AC/DC-vel, a Black Crows-szal, Pantera-val, és egyéb más bandákkal közel egymillió ember előtt. Volt olyan delay-eink amik 1 mérföldre voltak tőlünk. Helikopterre kellett szállnom, hogy ellenőrizzem őket. Igaz, ez nem volt feltétlenül szükséges, de ki akartam próbálni a helikoptert. Ez egy teljesen hihetetlen történet, hihetetlen körülmények között. Barcelonából repültünk Moszkvába. Két Antonov repülőt küldtek értünk, tudjátok olyan bazi nagy szállító repülőket. Az egyik gépbe beállítottak hat kamiont, és másik tíz kamion teljes tartalmát, minden talpalatnyi helyet kihasználva. Mi meg csak álltunk, és néztük ahogy felszállnak. Az egyik a kerekeivel végigszántotta, és jól megkopasztotta a fákat. Miután a felszerelés a magasba emelkedett, mi is felszálltunk. A helyszínre érkezve, este tízkor a cucc még sehol. Egy ekkora buli előtt, ott állsz a színpadon ahol egymillió ember várja majd a bandát, és a cucc sehol. Gondolhatod. Elnéztél arra, ahol a zsűri lesz majd, apró fények jelezték, hogy vannak akik már gyülekeznek. És nekünk semmi cuccunk nincs a delay-eken kívül. És mintha nem lett volna elég rossz a helyzet, ó, kedves orosz barátaink, amikor a cucc megérkezett, minden bőröndöt és konténert egyenként átvizsgáltak csempészáru után kutatva."

Ilyen és ehhez hasonló történetek után nyugodtan mondhatjuk, hogy Big Mick határozottan egy legenda, mégpedig egyike a legbarátságosabbnak, és legközvetlenebbnek, akivel ebben a szakmában találkozni lehet. Szokatlan és irigylésre méltó életút az övé.

"Hihetetlen, de minden így történt. Szerencsés vagyok, hogy végignézhettem egy zenekart a kis klubokból eljutni az arénákba. Mindent láthattam."