Miért nem járunk kiállításra?

Óriási, és talán soha többé vissza nem térő alkalmat szalasztott el a hazai szakmai közönség, amikor különböző kifogások miatt nem ment ki november 21-e és 23-a között az ACF kiállításra.
Az indokokat ismerjük, mert jelen cikk írója, kiállítóként, száz ügyfelétől hallotta: nincs időm, más dolgom van, pont ez a hét nagyon sűrű nekem, ezért most nem tudok felmenni Budapestre, minek mennék, a neten úgyis mindent megtalálok, semmi újat nem tudnak már mutatni nekem, pont most vannak a próbák, most van átépítés, és így tovább.
Ezen semmi meglepő sem volt, hiszen nem a 2006-os év őszének, telének letargiája hozta el ezt a hozzáállást: mindig is ez volt jellemző a szakmára: érdektelenség, túlterheltség, fásultság (persze, tisztelet a kivételnek!). Néhányan, akik járunk a külföldi kiállításokra, és mindig ugyanazzal a néhány magyarral találkozunk, tudjuk jól: nagyon kevesen kíváncsiak igazán a technológia fejlődésére, újdonságaira, vagy mondjuk úgy, országunkban csak maroknyian vannak azok, akik áldozatot hajlandóak hozni azért, hogy naprakészek legyenek. Legyen akármilyen kicsit is az az áldozat. Mert Londonba, Frankfurtba kirepülni, ott közlekedni, aludni, vagy akárcsak Riminibe kizötyögni idő és nem kevés pénz is egyúttal. De a Budakeszi útig komolyabb áldozatok nélkül is el lehetett volna jutni, induljunk az ország bármely szegletéből is.
Mondhatná erre a kedves olvasó, aki, végül is eme cikkben lustasággal, érdektelenséggel vádoltatik, szóval védelmére felhozhatná, hogy akkor minek írjuk újságunk oldalain ezeket a végeláthatatlan, temérdek fotóval fűszerezett kiállítási beszámolókat? Végül is miért nem elég, hogy mi ott vagyunk, mindent szépen lefényképezünk, ő pedig a foteljében ülve megkapja a megfelelő impressziót?
Nem szeretném a jobb alsó sarokba kitenni a 18-as karikát, de legérzékletesebben a szexet tudnám példaként felhozni. Azért csak van különbség a "nyuszis újság" nézegetése és egy igazi szeretkezés között. Ellenvetés?
Nem állítom, hogy minden évben, minden kiállításon ott kell tolongani a nyitás pillanatában, hogy a standokat töviről-hegyire végigcaplathassuk, hogy ki ne maradjon egy apró pici sarkocska sem. De egy kis személyes benyomás-szerzés, beszélgetés, kapcsolatteremtés, -ápolás, csak jót tenne mindnyájunknak! Vagy lehet, hogy én vagyok túl maradi, a kiállításoknak nincs jövője, feleslegesek, és mi, a "magyar szakma" annyival előrébb járunk, mint a nyugatiak, hogy erre már jóval előttük rájöttünk?
Talán lesz még színvonalas szakmai kiállítás Budapesten, talán mindenkihez időben el is jut a híre. Talán akkor jobb idők lesznek, kevésbé lesz zsúfolt az a hét, többen fogják rászánni magukat a "nagy utazásra": többen jönnek majd el a Budakeszi útra, vagy ahol az a jövőbeli "talán kiállítás" megrendezésre kerül.